“Ezért nem kapsz visszajelzést az állásjelentkezésedre” MI A CSODA?

andoildiko

andoildiko

HR-esként maximálisan NEM értek egyet a fenti címmel megjelent bejegyzés tartalmával.

Sajnálatos módon azt már gyakorlatilag természetesnek veszem, hogy az álláshirdetők, akik elvárják tőlem, hogy csili-vili önéletrajzot küldjek szenvedélytől kicsattanó motivációs levéllel, no és persze pofátlanul szerény bérigénnyel, ha nem passzolok az általuk elképzelt paraméterekhez, akkor válaszra sem méltatják a jelentkezésemet. Rendben. Elfogadom az érvet, miszerint erre már egyetlen HR-esnek sincs ideje. Hát legyen!

Csupán csak halkan jegyzem meg, hogy amikor egyedüli humánosként dolgoztam egy cégben, még akkor is, ha egy álláshirdetésünkre 200 jelentkezés érkezett, minden pályázónak magam írtam meg a válaszlevelet.

Azt viszont már nehezen tudom lenyelni, hogy a személyes interjú után se kapjak visszajelzést. Ha a HR-esnek volt ideje telefonon időpontot egyeztetni velem, akkor egy elutasító e-mail megírása se jelentsen neki gondot. (Időigénye kevesebb, mint 1 perc, főként, ha copy-paste-tel egyszerre több jelentkezőnek megy.)

Persze, már a visszajelzés teljes hiányán sem lepődöm meg, főként azok után nem, hogy egy, cirka 2 évvel ezelőtti HR menedzser kiválasztás alkalmával a teszteket és a második 2 órás vezetői interjút követően a mai napig nem kerestek meg. Nyilván nem maradt rá idejük az “employer brand” építésétől, amiben nem mondhatnám, hogy esetemben jeleskedtek.

És ha bárki is azt hinné, hogy a fentieken csak a szeniorok zsörtölődnek, és a Z-generációt már egyáltalán nem izgatja, hogyha az illetékesnek nem jut a válaszlevélre egyetlen perce se, akkor hadd meséljem el, hogy huszas éveit taposó unokaöcsém, aki frissen lépett a munkaerő-piacra, igencsak felháborodott, amikor a startup vállalkozás HR-ese az állásinterjú után közölte vele, hogy ne lepődjön meg, ha nem kap visszajelzést. Mégis, hogyan tudja meg, hogy mit döntöttek, kérdezte tapasztalatlan rokonom. Hát, ha úgy két hét múlva sem érkezik válasz, akkor az azt jelenti, hogy nem jutott tovább, tájékoztatta a hölgy. Mi sem természetesebb!

Jómagam, amikor HR-esként szembe kerülök egy pályázóval, akkor mindig úgy tekintek magamra, mint a cég arcára. Hiszen én vagyok az első ember, akivel a jelentkező találkozik, és óhatatlanul is rajtam keresztül fogja megítélni elsőként a szervezetet. Akár kiválasztunk valakit, akár nem, számomra fontos, hogy minden egyes pályázó úgy érezze, hogy megtisztelt bennünket a jelentkezésével, és elengedhetetlen, hogy köszönetet mondjunk neki érte. És meggyőződésem, hogyha így teszünk, akkor ez egy igen fontos lépés ahhoz, hogy a vállalatunk (még országos munkaerőhiány esetén is) képes legyen magához vonzani a legkiválóbb embereket.

drai


 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.