__gaTracker('set', 'anonymizeIp', true); __gaTracker('send','pageview');

„Csak nehogy coach legyél – velük már Dunát lehet rekeszteni” Szubjektív vélemény és 7 mítosz a coachingról

Ezt a kissé lekezelő és vitára ingerlő mondatot olvastam nemrégiben egy a vállalkozások alapításával-működésével foglakozó Facebook-oldalon, amikor is egy közgazdász azt a kérdést tette fel, hogy miben segíthetne az induló vállalkozóknak. Elgondolkodtam ezen a bejegyzésen: vajon miért alakult ki ez a negatív megítélés, valóban olyan sok-e a coachok száma mostanában Magyarországon és egyáltalán hogyan látom én a coachingnak, mint vállalkozásnak a helyzetét. (Hangsúlyozom –bár tagja vagyok az egyik hazai coach szakmai szövetségnek – az itt kifejtésre kerülő álláspont kifejezetten a magánvéleményem…)

A coaching szolgáltatások piaca a világban mintegy 2 mrd USD-re tehető (és évről-évre növekszik), az International Coach Federation (ICF) nyilvántartásában szereplő coachok száma 20 ezer. A coaching manapság „cool” téma – ezt jelzi, hogy pl. a HR-Portálon és a blogokban igen népszerűek a coachinggal foglalkozó cikkek-bejegyzések. A nagyobb publicitást az is generálja, hogy nemrégiben jelent meg a Magyarországi Coach-szervezetek Szövetsége kérdőíves felmérésének előzetes eredménye. A blog-bejegyzésem további aktualitása, hogy éppen ezen a héten van az International Coaching Week.

Header-v2

„Képezz coachot – százat, ezeret.”

Nézzük először azt a kérdést: vajon hány coach van ma Magyarországon, illetve valóban túl magas-e a coachok száma? Nehéz a különböző adatforrásokat összehasonlítani, de azt gondolom az 1000 fő körüli coachszám (ez 100 coachot jelent 1 millió főre) nem túlzás, sőt… Ha egy korábbi ICF-felmérés alapján ezt a számot összehasonlítjuk az Egyesült Államokban működő coachok számával (ami 40, egy millió lakosra), akkor megdöbbenünk! Ha hihetünk az adatoknak, akkor Magyarországon 1 millió lakosra számítva 2,5-szer annyi coach van, mint az USA-ban… Lehet, hogy ebben már megelőztük Amerikát? (Az igazsághoz tartozik, hogy az ICF statisztikában –ahol ez a 40-es érték is szerepel- a kelet-európai régióra megadott szám csak 7,9) Persze most lehetne hosszasan filozofálni arról, hogy biztosan eltérőek voltak a módszertanok, vagy arról vitatkozni ki számít igazán coachnak. Vagy például arról is lehetne eszmét cserélni coach-e a coach ügyfelek nélkül? Mindenestre az 1000 főt meghaladó szám elég soknak tűnik.

A témában meglehetősen sarkos véleményt fogalmazott meg már korábban a HR-Portálon Malchiner Maximilian Péter (Ha nem megy semmi, menj el coachnak!), aki elsősorban a coachok alkalmasságának kérdését és az ügyfelek iránti felelősséget hangsúlyozza. És persze a coach-képző szervezetek szerepét is… A cikk kapcsán megjelentek olyan észrevételek, hogy nem baj, ha sok ember kerül kiképzésre coachnak, mert ezáltal javul társadalmi szinten a kommunikációs készség és növekszik az önismeret. Ezzel az érveléssel nem is lenne semmi gond, ha a coach-képzésre jelentkezők többsége nem azzal az elvárással kezdené meg tanulmányait, hogy ő most egy vonzó – több tízezres coaching óradíjakkal kecsegtető – potenciálisan igen jó üzletbe fektet be százezreket. Ezt a megállapítást alátámasztják azok a személyes beszélgetések is, amelyeket az elmúlt 3 évben különböző coach-kollégákkal folytattam. Mintegy 70 emberrel beszélgetve, jelentős többségük (kb. 90%) reméli a coachingot a jövőben fontos jövedelemforrásnak.

A határtalan coaching 

Bár közvetlen coaching szakmai kérdésekkel most nem kívánok foglakozni, azért az elgondolkodtató és jelzi, hogy túl sok „eszkimó” van a piacon, hogy sorra jelennek meg igen eltérő „coaching”-területek. Sokan gondolják azt –mivel „trendi” a coaching- elég csak ezt a szót egy tevékenységük mögé biggyeszteni, és máris valami újat találtak ki. (És itt csak kettőt említek: kutya, csoki…) Persze a sokszereplős piacon mindenki igyekszik magát valamilyen módon megkülönböztetni másoktól és valami speciálisat kitalálni. Véleményem szerint, azonban ezek többségének nem sok köze van a coachinghoz és szakmai hitelessége és megalapozottsága erősen megkérdőjelezhető.

Az ilyen „light”-os burjánzás ronthatja a coaching presztizsét. Figyelemmel kísértem például a Pszichológusi Kamarai törvénytervezet közelmúltban a Facebookon lezajlott vitáját és ez alkalommal voltak bizony olyan pszichológusok-pszichiáterek, akik az „aura-hegesztőkkel” egy sorban említették a coachokat…

Rátérve a coaching üzleti oldalára, tapasztalataim szerint az alábbi mítoszok jellemzik a coachingot, jelentős mértékben azok részéről, akik ilyen vállalkozáson törik a fejüket. Elöljáróban annyit: a coaching olyan szempontból is speciális szolgáltatás, hogy bizalomra épül – „eredménye” csak utólag derül ki (ha egyáltalán kiderül) és hatása nehezen számszerűsíthető. A coaching-szolgáltatást igénybevevő cégek jelentős része nem méri a megtérülést (ROI) és megelégszik a „puha” minősítéssel: pl.: „javult a kommunikáció”.

  1. „A coaching szolgáltatással gyors üzleti sikert lehet elérni”                                                                                            Ez az esetek többségében illúzió: ritkán lehet hallani ilyen, valóban hiteles sikertörténeteket. Az üzleti sikerért keményen meg kell dolgozni, ez időt – akár több évet is- és türelmet igényel.

 

  1. „Nem kell különösebb képzettség a coachinghoz”

Hamis – mert tartósan hiteles coachként fellépni csak releváns szakmai ismeretekkel, tapasztalattal lehet. Az, viszont már más kérdés mennyire érdekli a potenciális ügyfeleket az üzleti partner (coach) coaching végzettsége, minősítése. Az ICF szerint az ügyfelek 80%-a mutat érdeklődést a coach minősítése iránt, míg mások (pl. Sherpa Coaching) ezt az arányt jóval alacsonyabbra teszik kb. 35%-ra. Meghatározónak szerintük (kb. 50%) az üzleti-tanácsadói tapasztalat bizonyult.  Egy másik példa: az American Management Association felmérése szerint az üzleti coaching megbízásoknál az üzleti tapasztalat fontossága 70,8%-ot kapott, a hiteles ajánlások szerepe pedig közel 60%. Tehát, kisebb jelentősége van a különböző coaching minősítéseknek a tényleges megbízások elnyerésénél.

  1. „Ha szakmailag felkészült vagyok, akkor üzleti, vállalkozói, piaci ismeretek szerepe másodlagos.”

Az állítás hamis, hiszen a sikerhez elengedhetetlen az üzleti-marketing ismeretek megszerzése (esetleg megvásárlása), a piacismeret, a stratégiai gondolkodás, bizonyos költségkategóriák ismerete, egy egyszerűbb üzleti- modell-terv összeállítása. Tehát önmagában az édeskevés az érvényesüléshez, ha valaki mondjuk nagyon jó a karrier-coachingban. De ezt pl. csak ő tudja és mások számára nem „látható”.

  1. „Ha a coachok összefognak, együtt gyorsabban lehet üzleti sikert elérni.”

A szinergikus hatások, a tevékenységek-költségek megosztása miatt az állítás akár igaz is lehet, de ha hiányzik az elvek, eljárások és értékek, előzetes összehangolása, az üzleti modell meghatározása, a feladat-, és munkamegosztás tisztázása, akkor a kudarc előre borítékolható.

  1. „Az online marketing, a közösségi média, a honlap szerepe meghatározó az üzleti sikerben.”

Ez egy különösen népszerű hamis hit. Egy „csili-vili” honlap biztos kivívja sokak elismerését, de kevés a bevételt hozó eredményes ügyfélszerzéshez. Ugyanez igaz a like-olók tömegére is. Sokkal hasznosabb a „szájpropaganda”, a személyes ajánlás.

  1. „Kellő önismeret, tapasztalat, felelősség nélkül is lehet valaki coach.”

A válasz, természetesen hosszú távon nem, illetve átmenetileg akár lehet igen is.  Ez összefügg a szakmai alkalmasság vizsgálatának és a terület jogi szabályozásának hiányával. (Ez utóbbira a vezérfonalat pl. az ICF etikai normái képezhetnék…) Egyébként az USA-ban már volt per a coaching-szolgáltatással összefüggésben és az előrejelzések szerint, ezek száma nőni fog.

  1. „Nagyobb befektetés nélkül is elérhető az üzleti siker.”

Az állítás megkérdőjelezhető. A coaching-szolgáltatásnak ugyan sajátossága, hogy alacsony a belépési korlát – tehát különösebb ráfordítás nélkül is nevezheti magát valaki coachnak. Ha azonban megfelelő tudást, képesítést, minősítést kíván a terület iránt érdeklődő megszerezni, akkor ehhez bizony ki kell nyitnia a pénztárcáját. Ugyancsak költségekkel (befektetéssel) jár, ha valaki megkezdi vállalkozóként való működését és folyamatosan fejlődni szeretne: technikai háttér, utazási költségek, honlap, szakirodalom, könyvelő, konferenciák, stb. És vannak olyan „láthatatlan” költségek (időráfordítás), amelyek ugyan nem járnak tényleges pénzkiadással, de mégis kvázi költséget jelentenek. Például, amikor érdekes szakmai cikket olvasunk a net-en, vagy üzleti-, szakmai találkozókra megyünk.

Mutatja, hogy viszonylag kevesen mérlegelik coach-képzés előtt, vagy után, a fenti szempontokat, hogy a sikeres (csak a coachingból élő vállalkozók aránya) csak mintegy 5-7%-ra tehető.

A Magyarországi Coach-szervezetek Szövetsége felméréséből megrajzolható a sikerre esélyesebb coach profilja:

Több diplomával, jelentős élettapasztalattal rendelkezik. Ha a coach férfi, nagyobb eséllyel kap felsővezetőkre vonatkozó megbízást és hasonló tendencia figyelhető meg az utóbbi időben a life-coaching területén is.

Ezekre az eredményekre jól rímel Komócsin Laurával készített, a HR-Portálon korábban megjelent interjú is (egyik részében egy brüsszeli EU-s találkozóról, amelyik a kkv-k támogatásáról szólt)

„Kínálat terén lehet, hogy csak egy szűk mintát láttam. Vagyis lehet, hogy ez még nem trend, csak egy kisebb metszet. Huszonöten voltunk jelen a rendezvényen az EU különböző tagállamaiból. A huszonöt coachból hárman voltunk nők és ketten 45 év alattiak. A legtöbben úgy mutatkoztak be, hogy XY nagyvállalat felsővezetőjeként mentek nyugdíjba pár éve és még erejük teljében vannak és szeretnének értéket adni a világnak és ezért kezdtek el coacholni. Pár éve az ilyen bemutatkozásokon sokkal több hölgyet láttam, akik úgy mutatkoztak be, hogy szültek egy-két-három gyermeket és nem akarnak már vezető pozícióba visszamenni, szeretnének rugalmas munkaidőben is értéket adni, így koruk és nemük is más volt.”

Célszerű tehát az előzőeket mérlegelni, ha valaki coacholással, vállalkozóként coaching-szolgáltatással szeretne foglalkozni.

A várható tendenciák közül, most csak egyet emelnék ki. Véleményem szerint a Pszichológusi Kamarai törvény elfogadása új helyzetet teremt a coaching-piacon, elsősorban a life-területen.  Ennek eredményeként –ehhez elég, akár egyetlen per is, egy coach ellen, aki „tiltott” területre téved – megkezdődik a coachok átáramlása a business területek felé. Ez a folyamat viszont még inkább kiemeli vázolt mítoszokkal való leszámolást.

Kicsit hosszúra sikerült ez a bejegyzés és köszönöm annak, aki végigolvasta. Minden észrevételt szívesen veszek és kíváncsian várom, hogy mások hogyan látják, miként gondolkodnak erről a témáról.

A coaching vállalkozás után érdeklődők támogatását, felkészítését szolgálja a „Hogyan lesz a coachingból üzlet?” tréningünk. A tapasztalatok szerint a tréninget elvégzők sokkal reálisabb képet képesek alkotni saját üzleti-vállalkozási lehetőségeikről és könnyebben megtalálják azokat a fejlesztési-fejlődési lehetőségeket, piaci réseket, amelyeket érdemes megcélozni.

Csuport László  tanácsadó, coach, stresszkezelési facilitátor

www.inspiralocoaching.com

 

 

Te mikor mondtál utoljára nemet a főnöködnek? A kritikus gondolkodás jelentősége

Egy meleg nyári napon történt. A vezetői értekezlet egyik napirendi pontja: döntés egy több száz milliós projekt további sorsáról. A vezérigazgató támogatja és sorra csatlakoznak hozzá a szakterületi vezetők. Bennem azonban erős kételyek tombolnak: túlzottan optimista a bevételek előrejelzése, alábecsültek a kockázatok, stb. – így beleszaladhatunk egy kétes kimenetelű üzletbe. És végül is –mint a cég gazdasági igazgatója, így mint az „ördög ügyvédje”- kimondom: nem! A légkőr még inkább felforrósodik – röpködnek az érzelemtől átitatott megjegyzések, de a projekt megvalósítása lekerül a napirendről. Hát, nem volt egyszerű kiállni az igazamért és nem is érzem magam igazán jól. Pár napig egyfajta karantén vesz körül és csak minimális kommunikáció zajlik köztem és a vezetőtársaim között.

A történetnek azonban van csattanója: egy héttel később a vezérigazgató odajött hozzám és azt mondta: „Nagy szükségem van a véleményedre, mert hajlamos vagyok elszállni…”

Ez jelentett némi elégtételt, azonban azt nem állíthatom, hogy mindig ilyen „bátor” voltam… Biztos számtalanszor előfordult az is, hogy jobb meggyőződésem ellenére –a csoportnyomás hatására- beadtam a derekamat.

A vállalkozásoknál kialakuló „csoportgondolkodás” hátrányaival, a túlzott vezetői tekintély, a tévedhetetlenség, az ellenvélemények elfojtásának veszélyeivel Carol Dweck Szemléletváltás című könyve is foglakozik. Ez a sajátos egyoldalú döntési mechanizmus, egyfajta vakság, már sok céget (pl. Enron) döntött romba. A kutatások is azt mutatják, hogy a sikeres vezetőket egyfajta „dicsfény” övezi és magukat is hajlamosak tévedhetetlennek tartani. (Pl.: a túlzott vezetői önbizalomra jellemző, hogy a vezetők 80-85%-a magát a legjobb 20%-ba sorolja, ami nyilvánvalóan képtelenség.)

Meeting

A túlzott alkalmazkodás, az egyoldalú döntések hátrányainak csökkentésére, az „elszállás” megakadályozására már évezredek óta keresik a technikákat.

Néhány példa:

  • a győztes római hadvezéreket a diadalíven történő átvonuláskor egy rabszolga futotta körbe, aki azt mondogatta: „Ne felejtsd el, hogy ember vagy!”
  • az ókori Perzsiában, ha egy csoport józanul valamilyen döntésre jutott, akkor megvitatták ugyanezt a témát részegen is, (felszabadultak a gátlások és megnőtt a bátorság is a nemet mondásra)
  • napjainkban van olyan vezető, aki kiprovokálja a kritikus gondolkodást: ha mindenki egyetért, akkor elhalasztja a döntést és azt kéri, gondolkodjanak még néhány napot és keressenek ellenérveket

 

A meglapozott ellentmondásnak, a kritikus gondolkodásnak tehát felbecsülhetetlen jelentősége van egy-egy vállalkozás működése szempontjából.

Üzleti coachként, ajánlom a hozzám forduló vezetőknek, hogy adjanak lehetőséget az ellenvélemények kifejtésére, ösztönözzék a vitákat, sőt a kritikus gondolkodókat jutalmazzák.

Az kritizálókat pedig – a coaching- ülések során- arra biztatom, hogy az ésszerűség határain belül, legyenek bátrak (a „nemet mondásnak” is megvannak a praktikái), hiszen az önálló gondolkodás, az autonómia érzése csökkenti a káros stressz hatását, jelentősen növeli az önbizalmat, ami hosszabb távon a sikeresség egyik legfontosabb forrása.

Csuport László stresszkezelési facilitátor, coach

www.inspiralocoaching.com

 

“Egymillió dolláros” kérdés: mi a coaching?

Amikor potenciális ügyfeleimmel, ismerőseimmel, barátaimmal beszélgetek gyakran merül fel még mindig a kérdés: hogyan határozható meg a coaching, vajon mi is a coaching célja, és miben különbözik más rokon területektől? Azt gondolom a Pszichológus Kamara létrehozása után majd ismét definiálni kell, hogy hol vannak a coaching határai. (Ha egyáltalán lehetséges az egymáshoz igencsak közelálló területek egyértelmű szétválasztása. (l. pl. a konfliktuskezelést, vagy a vezetőfejlesztést, stb.)

Segíthetnek a coaching területeinek pontosabb meghatározásában -mind a szakemberek, mind a laikusok számára- például azok az információk amelyek egy nemrégiben Floridában megtartott konferencián hangzottak el. A Nemzetközi Coach Szövetség (International Coach Federation-ICF) rendezvényén, ahol különböző területeken tevékenykedő (pl. karrier, business, wellness, life, vezetői, stb.) coachok vettek részt, a coaching lényegét –főbb vonalakban- az alábbiak szerint határozták meg:

A coaching kreatív, gondolatébresztő-serkentő folyamat, ahol a coach és az ügyfél együttműködése során az ügyfél inspirációt kap a személyes és szakmai potenciáljainak felismeréséhez és eredményesebb kihasználásához.

Konkrétabban: a közös munka során

  • a coach segítsen megérteni az összefüggéseket a hozzád kapcsolódó – látszólag egymástól független – tényezők és tapasztalatok között
  • a coaching folyamat biztosítsa a fejlődésedet: “vigyen el a jótól a nagyszerűig”
  • a coach tartson tükröt eléd, hogy jobban megismerd magadat
  • segítsen megalkotni a személyes márkádat
  • legyen meg az összhang közted és a coach között (rapport – “kémia”)
  • segítsen felfedezni, hogy mit akarsz igazán az életben
  • segítsen megtalálni a válaszokat a belső kérdéseidre
  • a folyamat vigyen el onnan, ahol vagy – oda, ahová szeretnél eljutni
  • a coach viseljen felelősséget érted és másokért (etikus magatartás)
  • segítsen kialakítani az értékeiddel összhangban lévő célokat
  • fontos, hogy élvezd a közös munkát és örülj az elért eredményeknek

10352575_493677217439623_9215233097106696133_n

Örülök, ha az előzőek alapján kicsit tisztult a kép – mivel is foglakozik a coaching. Ha a felsorolt témákban felkészült coach szakembert keresel, mindenesetre célszerű mérlegelni a fenti szempontokat.

Csuport László  „az előrepillantó tükör”-  stresszkezelési facilitátor, coach

laszlo.csuport@inspiralocoaching.hu

 

 

 

Mit keres a pingvin a mélyhűtőben? Melyek voltak 2015. legvadabb állásinterjú kérdései?

Ha valaki eljut a személyes állásinterjúig, akkor ez azt jelenti, hogy egy-vagy több akadályt már sikerrel vett: a motivációs levele+CV-je átment az első szűrőn, és a jelölt a teszten (ha van), esetleg a telefonos interjún is eredményesen vizsgázott. Jelentős tehát az állásinterjún való sikeres szereplés jelentősége az állás elnyerése szempontjából. Mint több évtizedig gyakorló vezető magam is több százszor ültem az asztal kellemesebb oldalán és azt tapasztaltam, hogy egyre „felkészültebbek” a jelöltek, egyre több a betanult sémák szerint szerepet játszó jelentkező és a rendelkezésre álló rövid idő alatt egyre nehezebb reális képet alkotni egy-egy jelölt valódi személyiségéről, viselkedéséről. (Ebben egy kicsit én is „hibás” vagyok mivel mostanság magam is sok ügyfelet készítek fel az állásinterjúra, még ha nem is tanácsolom nekik azt, hogy „vetkőzzenek ki” magukból.)

Így egy vezetőnek – ha szeretne reális képet kapni – igyekeznie kell olyan kérdéseket feltennie, amelyek segítenek kizökkenteni a jelöltet a betanult, hamis sémákból, sablonokból. Nekem például az egyik ilyen kérdésem: milyen rossz tulajdonságokat mondana önről barátja/barátnője?

Pingv.

Azonban, vannak olyan helyzetek is, amikor egyoldalúvá, öncélúvá válik a kellemetlenkedő kérdések alkalmazása és azon kívül, hogy meglepi a jelentkezőt más haszna nem nagyon van. Az un. fusztráló kérdések köre szinte határtalan és szinte csak a vezető fantáziáján múlik, hogy mivel „vágja orrba” a jelentkezőt. Néhány ilyen vadhajtást szedett össze a Glassdoor internetes HR oldal.

A pálmát 2015-ben a következő kérdés vitte el:

„Mit tenne, ha egy pingvint találna a mélyhűtőben?” Még mielőtt folytatnám, mindenki gondolkozzon el azon, milyen választ adna egy ilyen kérdésre, és ha vezető, akkor a válaszból vajon milyen következtetéseket tudna levonni? (Én nagy gondban lennék…)

Mutatóban néhány a neten megadott érdekesebb válaszok közül:

„Hívnám az állatmentőket.”

„Megetetném”

„Csinálnék vele egy szelfit.”

„Visszacsuknám a hűtő ajtaját.”

„Ellenőrizném, hogy megvan-e még a vanília jégkrémem.”

Egy másik ilyen „szokatlan” kérdés: „Hány kosárlabda férne el ebben a szobában?” Vagy: „Ha egy virsli kitágul, melyik irányba hasad – széltében, vagy hosszában?”

Az ilyen céltalan, értelmetlen kérdések elharapódzása miatt például a Google HR területe iránymutatást adott ki a vezetők számára, hogy a mellbevágó kérdések helyett inkább azt firtassák, hogyan viselkednének a jelöltek különböző munkahelyi szituációkban. (Pl.: „Beszéljen arról, amikor…”, vagy „Mit tenne, ha…?”) Arról még nincs egzakt információ, hogy a vezetők mennyire fogadták meg a tanácsokat… A személyes vezetői állásinterjú további hátránya lehet, hogy –különösen, ha nem strukturált- rendkívül szubjektív és erősen arra hitre támaszkodik (egyfajta optimista torzításként), hogy a vezető szinte tévedhetetlenül ki tudja választani az alkalmas jelöltet.

Mindenesetre az interjúztató kollégáknak azt ajánlom, kerüljék el a tapasztalatok szerint haszontalan „ugrató” kérdéseket, az interjúra készülőknek pedig az a tanácsom, hogy megfelelő előkészületek után (pl. pontosság, tájékozódás-felkészültség, öltözet, stb.) legyenek hitelesek, bátran adják önmagukat – hosszabb távon biztosan megéri. És ha szükséges, kérjék ehhez szakember támogatását.

Csuport László

karrier-tanácsadó, coach

www.inspiralocoaching.com

 

 

Szeretnél jobban keresni? Szexelj többet! Vagy fordítva…

Napjainkban se szeri, se száma azoknak a kutatási területeknek, ahol különböző –gyakran egymástól távol eső- tényezők közötti összefüggést keresik, vizsgálják. Ennek révén gyakran tárulnak fel olyan rejtett kapcsolatok, amelyek korábban nem voltak ismertek. Így derült ki például, hogy van kapcsolat a külső megjelenés és a karrierút, valamint a megszerezhető jövedelem között.

Ezúttal egy olyan – eddig kevéssé ismert – összefüggésre szeretném felhívni a figyelmet, amelyik eddig viszonylag kevés nyilvánosságot kapott. Brit tudósok (ezúttal ez nem vicc) az angliai Ruskin Egyetemen két olyan tényező (jövedelem és szex) közötti kapcsolatot vizsgálták, amelyek korábban elkerülték a tudományos kutatók figyelmét.  A kérdőíves felmérés eredményeinek elemzése során a kutatók arra jöttek rá, hogy összefüggés van az elért jövedelem és a szexuális kapcsolat gyakorisága között. (A kutatási eredményeket International Journal of Manpower folyóiratban publikálták.)  Eszerint: azoknak a pároknak, akik hetente legalább háromszor-négyszer élnek nemi életet, magasabb a jövedelmük – átlagosan 4,5%-kal keresnek többet.  A vizsgálat csak az összefüggés (korreláció) tényét állapította meg (statisztikailag releváns megbízhatósági szinten), de arra vonatkozóan nem adott választ, hogy vajon oksági kapcsolat áll-e fenn a két paraméter között. (Tehát a címben feltett kérdésre a válasz oda-vissza is igaz lehet…)

Egyébként a tudományos kutatásokon kívül, számos hétköznapi tapasztalat is alátámasztja az összefüggés működését (legalábbis az egyik irányban: jövedelem-szex): gondoljunk csak például a sikeres, dúsgazdag férfiak „különleges” vonzerejére, amelyet a fiatalabb hölgyekre gyakorolnak…

Más kutatásokból azt is tudjuk, hogy az intim kapcsolatok alacsony szintje együtt jár a gondoskodás – támogatás hiányával, ami magányossághoz, idegességhez vezethet, és ez kedvezőtlenül befolyásolhatja a munkahelyi teljesítményünket is.

Jó hír viszont, hogy a tartós, gyakori intim együttléteknek igen kedvező élettani-pszichológiai (egészségvédő) hatásai vannak. Hogy csak néhányat említsek:

  • erősíti az immunrendszert
  • csökkenti a stressz káros hatását
  • segít megteremteni a munka-magánélet egyensúlyát
  • növeli a boldogságérzést
  • és az egyik legjobb „ránctalanító”…, stb.

SandS2

A jövedelem és a szex kapcsolatának magyarázatához egy további adalék a –sokak által ismert – Maslow-féle szükségletpiramis: ha a szeretet-intimitási igényünk kielégül, akkor ennek révén továbbléphetünk az önmegvalósítás egy-egy magasabb lépcsőfokára.

És még egy jó hír a házasságpártiaknak: a vizsgálatok azt mutatják, ha valaki hivatalosan is kimondja a boldogító igent, akkor a statisztikák szerint nagyobb az esélye a sikeres karrierépítésre.

Ennyit így április elején egy rejtett összefüggés hátteréről, amelyet azért komolyan is vehetünk.

Jó éjszakát mindenkinek…!

Csuport László

stresszkezelési facilitátor, coach

www.inspiralocoaching.com

 

Mint a mesében… De mi van azután, ha már minden kívánságod teljesült?

Biztosan te is eljátszottál már a gondolattal: mi lenne, ha megkapnád álmaid állását, megütnéd a főnyereményt a Lottón, elnyernéd a vágyott kedves kezét (és mindent, ami ezzel jár…), elkerülnének a betegségek és így tovább. Ugye nem is olyan könnyű hétig folytatni… Mi történne, ha egyszer –mint a mesében- minden kívánságunk teljesülne? Egy időre biztosan (?) kitörne a felhőtlen boldogság, de mi lenne azután?

Az se lehet véletlen, hogy a mesék nem nagyon részletezik a hősök-főszereplők sikerek utáni további életét – mindössze annyit tudunk meg: „És boldogan éltek, amíg meg nem haltak.”

Március 20. több szempontból is nevezetes nap: nemcsak a Boldogság Világnapja,

WH-2

hanem, –minő véletlen- ezen a napon van a Történetmesélés-mondás Világnapja is.

world-storytelling-day1-e1426756059301-800x382

Ezért ebből az alkalomból –a két Világnap ötvözeteként- egyik kedvenc mesémet szeretném ideidézni:

Ottlik Géza:

Az utolsó mese

Volt egyszer egy elvarázsolt királyfi, aki egy tündérszép királykisasszony kezére pályázott. De csak úgy kaphatta meg, ha előbb legyőzi a hétfejű sárkányt, felépíti a kacsalábon forgó kastélyt, s felébreszti és megnevetteti a befalazott, alvó királykisasszonyt…

Sok-sok vesződség, kaland, hőstett, utazás és munka árán legyőzte hát a hétfejű sárkányt, felépítette a kacsalábon forgó kastélyt, és felébresztette az alvó királykisasszonyt. No, az mindjárt elmosolyodott, s megtartották a lakodalmat.

Aztán, hogy ez is véget ért, leültek egymással szemben, és mosolyogtak.

De eltelt egy nap, s még egy, még egy. Már az első is igen hosszú volt, mert sok órából állt, az órák meg sok percből, a percek sok másodpercből.

– Hát most mihez fogjunk? – kérdezte a királyfi.

– Most boldogok vagyunk – mondta a felesége.

– Igaz is.

De három nap múlva a királykisasszony szólalt meg.

– Mit is csinálunk most? – azt kérdi.

– Hát boldogok vagyunk – mondta az ura.

– Vagy úgy, persze.

Megint mosolyogtak egymásra egy napig, de akkor egyszerre felállt mind a kettő.

– No csak.

– Van egy ötletem – mondta a királyfi. – Befalazlak és elaltatlak megint.

– Jó!

– Lerombolom a kacsalábon forgó kastélyt, és föltámasztom a hétfejű sárkányt. Hogy újra legyen mit építenem, és legyen kit legyőznöm.

Neki is fogott mindjárt. Csakhogy ez nem volt már olyan egyszerű. Sem a sok vesződség, még több hőstett, sem kaland, jövés-menés árán sem bírta lerombolni a kastélyt – mert az mindig elfordult előle a kacsalábakon -, még kevésbé bírta helyére tenni a sárkány levágott hét fejét, s nem lehetett a királykisasszonyt sem befalazni, elaltatni többé. Teltek a napok, amikből hónapok lettek és rövid esztendők, s így küszködtek.

Még ma is élnek, ha meg nem haltak.

A mese nyomán most hosszan lehetne írni arról, hogy milyen tényezők alakítják az egyén, vagy egy ország boldogságszintjét, életünk különböző szakaszaiban hogyan fejlődünk, milyen külső és belső motivátorok hajtanak bennünket előre. Vagy hogyan befolyásolja életünk alakulását a tanult tehetetlenség, illetve a tanult sikeresség. Vagy, hogy milyen ereje van a történetmesélésnek. De ezúttal nem teszek ehhez a rendhagyó meséhez semmiféle okosságot. Mindenkire rábízom, hogy maga vonja le a számára fontos tanulságokat…

Mindössze azt kívánom nektek, hogy minél gyakrabban tűzzetek ki vonzó, inspiráló célokat, és éljétek át teljes szívvel az odavezető utak, az akadályok legyőzésének számtalan izgalmát, boldogságát… És azután meséljetek ezekről a sikerekről minél több embernek…

Boldogságos, mesélős napokat!

Csuport László

stresszkezelési facilitátor, coach

www.inspiralocoaching.com

 

Egy hely, ahol te lehetsz a Főszakács. Hogyan használhatod fel a boldogságkémiát életed megédesítésére?

Miért keresünk újra, meg újra másik munkahelyet, építjük, változtatjuk (hol bátrabban, hol visszahúzódva) kapcsolatainkat, tűzünk ki különböző inspiráló célokat, fejlesztjük személyiségünket?

A válasz évezredek óta nem változik: szeretnénk mindannyian jobban érezni magunkat a bőrünkben. Tömören: boldogabbak akarunk lenni. Ezért képesek vagyunk szinte mindent megtenni, hiszen a boldogságra való törekvés a legfőbb emberi tulajdonság. Annyi változás történt csupán az utóbbi évtizedekben, hogy amíg korábban az emberek a boldogság, a jóllét elérésének módszereit több százéves megfigyelésekre, bölcsességekre alapozták, addig most már a modern idegtudomány is segítségünkre siet.

Kiderült: egy vegykonyhával élünk együtt és nagyrészt a testünkben ide-oda áramló kémiai anyagoktól függ testi-lelki jóllétünk. Ez azonban nem egy passzív alkalmazkodás, amit tűrnünk kell, hanem –viszonylag egyszerű technikák segítségével- tudatosan is képesek vagyunk ezen anyagok szintjét magunk is befolyásolni. Tehát rajtunk is múlik, mi fő/sül ki ezen anyagok egyvelegéből, hogyan alakul hangulatunk, közérzetünk.

happy-chemicals

A kutatások szerint elsősorban ez a 4 vegyület felelős a boldogságunkért. És ma már az is ismert, ha egy kicsit ügyeskedünk, akkor be tudjuk „csapni” szervezetünket (gondolkodásunkat, agyunkat) és az alábbi technikák alkalmazásával sikeresen tudunk boldogabb állapotba kerülni. (Forrás: Huffington Post)

  1. Cselekvések, célok, vágyak, jutalmak – dopamin

Ez a vegyület a hajtóerő, ez adja a motiváció motorját, ez segít, hogy elérjük céljainkat.  Ha alacsony a szintje, akkor jön a halogatás, a kételkedés magunkban, a lelkesedés hiánya.

Javasolt technika: bontsuk kisebb részekre céljainkat és ünnepeljük meg ezek elérését. (A jutalom sok minden lehet: bor, étel, stb.) Ha vezetők vagyunk, a részcélok elérésénél, köszönő E-mailek, jutalom a munkatársainknak ugyancsak növelhetik a dopaminszintet, így javíthatja a hangulatot.

Gondoskodjunk arról, hogy még a fő cél elérése előtt, legyenek újabb céljaink.

  1. Magányosság, depresszió, önértékelés – szerotonin

Ennek a vegyületnek a hiánya lehangoltságot, magányosságot okozhat. (Az antidepresszánsok főleg ezt próbálják különböző módon pótolni.)

Javasolt technika: használjuk ki agyunknak azt a tulajdonságát, hogy nem képes lényeges különbséget tenni a valóságos és az elképzelt helyzetek, élmények között: gondolatban idézzünk fel, éljünk át ismét kellemes régebbi helyzeteket. (Ez igazán jót tesz egy stresszes nap után is.) Hasznos lehet beülni egy kávézóba, vagy napozni egy kicsit.

  1. Intimitás, jó emberi kapcsolatok – oxytocin

Ez a vegyület szabadul fel intim együttlétek, például simogatás, szeretkezés, szülés, szoptatás közben. Magas szintje: növeli a hűséget, javítja a társas kapcsolatokat. Alacsony szintje keringési gondokat okoz, rontja az immunrendszer működését.

Javasolt technika: éljünk gyakrabban az érintéssel, az öleléssel. Ünnepeljünk társaságban születésnapot, névnapot, bármit.

  1. A fájdalom, a stressz csökkentése – endorfin

Ez a vegyület segít csökkenteni a nagyon kellemetlen fájdalmakat (kedvezően befolyásolja még a várható fájdalomra vonatkozó feltételezéseinket is), elviselhetővé teszi a stresszes helyzeteket. Enyhíti az idegesség, a rosszkedv hatását.

Javasolt technika: testedzés, humorérzék, nevetés. Nézzük derűsen a világot, vegyük észre a dolgok fonák, vicces oldalát. Nevess –legalább egyszer naponta- szívből.

 

A felsorolt technikák jelentős részét az emberek egy kisebb csoportja szinte spontán módon nap, mint nap alkalmazza. Nagyobb részüknél viszont –akár szakember segítségével történő- tudatosítás, tanulás szükséges. Még ha igénybe is veszed mások segítségét, ne feledd: a saját vegykonyhádban TE vagy a „Főszakács” – a felsorolt összetevőkből te készítesz magadnak ilyen-olyan életet!

Gondold végig, hol tartasz ebben a folyamatban és vedd kezedbe a belső kémiai folyamatok irányítását. Mit szólnál egy kellemes utazási emlék felidézéséhez…? Ugye, látod már a tengert…?

Csuport László

stresszkezelési facilitátor, viselkedés közgazdász, coach

www.insipralocoaching.com

 

Karrier-tanácsadás óvodásoknak? Gondold meg alaposan, hogy mit mondasz munkádról a gyerekeidnek.

Néhányan még biztosan emlékszünk azokra a hétköznap reggelekre, amikor –munkába indulás előtt- szüleink váltakozó sikerrel ébresztgettek bennünket. Akinek kisgyerekei vannak, nap, mint nap –a másik oldalról- újra átéli ezt az érzést, amikor reménytelennek tűnő küzdelmet vív gyerekeivel a reggeli ébresztésnél. Akkor hangoznak el ehhez hasonló párbeszédek:
„ -….
– De Anya/Apa miért kell felkelni?
– Mert dolgozni kell menni.
– De miért kell dolgozni menni?
– Mert pénzt kell keresni.
– De miért kell pénzt keresni?
– Mert abból veszünk ennivalót, meg ruhát neked. De siess már, mert elkések és leszúr a főnök!
– Apa/Anya mit jelent az, hogy leszúr? Nem fog fájni?
– …”

Mikor a munkahelyi boldogságról szóló cikkemen (A lényeg, hogy a dolgozók féljenek, avagy hol a munkahelyi boldogság mostanában?) dolgoztam, magam is meglepődtem, hogy a még viszonylag boldog országokban is milyen nagy a munkával szembeni ellenérzés, a negatív vélemények aránya. (A britek például csak egy rosszabb dolgot tudnak elképzelni: betegen, ágyban feküdni otthon…) S hát se szeri, se száma a munkával kapcsolatos negatív szólásoknak, „bölcsességeknek”. (Pl.:„Temetném a munkát…”, stb.)

Vajon mi lehet ennek a negatív hozzáállásnak az oka, magyarázata? A válasz valószínűleg gyerekkori élményekre vezethető vissza, mivel az akkor ért benyomások jelentős szerepet játszanak későbbi gondolkodásunk alakításában.
Sokáig én sem hittem volna, hogy ennek hatása ilyen meghatározó, míg azután a tapasztalat és a témába vágó tanulmányok meg nem győztek erről. Ugyanis a fent idézett párbeszédek, meg azután az esti munkahelyi gondokról, civódásokról szóló beszámolók, megjegyzések igen mély nyomot hagynak gyermekeink fejében és egy életre meghatározhatják a munkához való viszonyukat, bizonyos munkakörökkel szembeni attitűdjüket. Gyerekeink hamar megtanulják, hogy a „dolgozó” az valami fontos, komoly dolog és talán még az is lehet, hogy erősebb Apánál is…
Persze van pozitív példa is: nemrégiben láttam egy japán filmet, ahol egy család nézte feszült figyelemmel az Apa munkájáról készült videót, aki a felvételen éppen régi templomok fatetejét javította. Hosszú percekig mutatták, ahogy gondosan cserélgeti a falemezeket. Évek óta mindig ugyanezt csinálja. Dögunalom…! A tetőfedőmester pedig szenvedélyesen azt magyarázta a filmen a gyerekeinek, hogy mennyire büszke, hogy ő javíthatja meg a több százéves templomok tetejét! Nem lennék meglepve, ha néhány év múlva valamelyik fiút ugyancsak a tetőn látnánk viszont…
És még hosszan sorolhatnám a példák százait. Nagyon erős a szülők, a családi együttlétek (családi kapcsolatrendszer) mintaadó, értékalakító ereje: így alakulhatnak ki –tapasztalataim szerint néha egy kis kerülővel- a színész, orvos, ügyvéd, cipész generációk, vagy megy el a kedvünk egy életre a munkától.

KtEgy másik példa a praxisomból: az ügyfélszolgálaton dolgozó Anyuka nagyon nem érzi jól magát a munkahelyén. Nem szereti a cégét, a főnökét, a munkatársait és főleg nagyon utálja az ügyfeleket (hiszen újabb és újabb problémákat generálnak számára) Ezt a véleményét este otthon sem rejti véka alá: erős érzelmekkel és szaftos kifejezésekkel fűszerezve érzékletesen ecseteli a napközben átélt helyzeteket. Ezek után csoda, hogy kislánya úgy gondolja, a munka az valami büntetésféle…?

Mire figyeljünk, amikor gyerekeink előtt a munkánkról, munkahelyünkről beszélünk?

1. Dolgoznom kell
Nem célszerű ezt nagyon gyakran hangsúlyozni, azt hogy muszáj munkába mennünk: lépjünk ki az áldozat szerepéből és érzékeltessük, van befolyásunk életünk alakulása felett. Az is nagyon hasznos lehet, ha éreztetjük gyerekeinkkel, szeretjük, élvezzük a velük töltött időt, de azt is, amit a munkahelyünkön csinálunk.

2. Gyűlölöm a munkámat
A munkahelynek jelentős szerepe van az életünkben, ahol mindenkinek lehet gondja, érhetik kihívások, követhet el hibákat, de jó, ha érzékeltetjük gyerekeinkkel, ez nem fenyegetheti a családi életet. Fontos, hogy felismerjük és elmondjuk otthon: van lehetőség a változtatásra. Ez gyerekeinket rugalmasságra, okos alkalmazkodásra tanítja, és rájönnek, tehetnek ők is valamit a kedvezőtlen helyzetek kezelésére.

3. „A Kati egy hülye
Ne minősítsük a gyerekek előtt kollégáinkat, főnökünket. Saját tapasztalatból is tudom, mindenre emlékeznek… Még akkor is, amikor látszólag teljesen más dologgal vannak elfoglalva. Elég kínos helyzetet teremthet, ha a kolléganőnkkel való találkozáskor kisfiunk megkérdezi: „Anya, ez az a néni, akire azt mondtad, hogy hülye.” A másik aspektus: a kollégák értékelésével viselkedési mintát nyújtunk. A gyerekek is hasonlóan fognak viszonyulni óvodás, iskolás társaikhoz.

Természetesen a „szerepjátszás”-nak is vannak határai. Ha úgy érezzük, nagyon nagy a szakadék a valós helyzet és a felvázolt kívánatos viselkedési minta között, akkor változtassunk. Szakember segítségével elsajátíthatjuk azokat a technikákat (pl. gondolkodási módok megváltoztatása, átkeretezés, rugalmasabb munkaidő-beosztás kialakítása, akár munkahelyváltás, stb.), amelyek csökkenthetik a bennünk megjelenő feszültséget. Például: Anya nem hülye ügyfelek buta problémáival fogalakozik, hanem naponta 100 embernek segít, gondjai megoldásában.

A szülői hatás nehezen túlbecsülhető jelentőségére, a korai „karrier-tanácsadás”-ra egy érzékletes példa:
„Anyám azt mondta, fiam, ha katonának mész hadvezér leszel, ha politikusnak miniszterelnök. Én most Picassóként festegetek…” (Pablo Picasso)
Ha elsajátítjuk és tudatosan alkalmazzuk a felvázolt módszereket, nemcsak gyerekeink, hanem mi is jobban fogjuk érezni magunkat a bőrünkben. Sok sikert!

Csuport László stressz-kezelési facilitátor, coach

 

(A blogbejegyzés részben a Fastcompany internetes oldalon megjelent, Dr Deborah Gilboa családi tanácsadó interjújában elhangzó információk felhasználásával készült.)

 

Vajon mi az, ami hasznosabb, mint a testedzés, vagy a helyes táplálkozás és lényegesen befolyásolja az egészségedet?

Bizony eltelt már néhány évtized azóta, hogy a többiektől félrehúzódva megkérdeztem egyik óvodástársamat: „Leszel a barátom?” – azért magára szituációra még mindig emlékszem. A válaszra már nem nagyon, de azt már akkor éreztem, amit mindannyian ösztönösen tudunk, mennyire fontos szerepet töltenek be életünkben a barátságok, a társas kapcsolatok. (Ilyen szempontból a fb-ismerősök akár több száz fős köre kevésbé számít.)
Ha őszintén végiggondoljuk, kik azok, akikre igazán (jóban és elsősorban rosszban) számíthatunk, akkor lehet, egy kezünk is elegendő, hogy számba vegyük őket.
Pedig a jó barátoknak-barátságoknak (társas kapcsolatoknak) valódi éltető ereje van. Erre szolgáltatott elgondolkodtató tudományos bizonyítékot egy nemrég lefolytatott kutatás (Claire Yang, szociológus, University of North Carolina, Chapel Hill)
Az eredmények a barátságok szerepéről a következő képet mutatják:
1. Meghosszabbítják az életet
Azoknak, akiknek erős társas kapcsolatai vannak, nagyobb az esélyük, hogy tovább éljenek. Például: barátokkal, családtagokkal a stresszes helyzeteket is jobban tudjuk kezelni. (segíti a megbirkózást, ha megbeszélhetjük velük a kellemetlen szituációkat és érzelmi támogatást kaphatunk.) Érdekes magyar vonatkozás, hogy Dr. Kopp Mária a magyar lakosság egészségi állapotát vizsgálva már kb. egy évtizede arra az eredményre jutott, hogy a magányosság (elmagányosodás) hatása nagyon kedvezőtlen az egészségre. (Ez sajnos egyfajta magyar betegség.)
A társas kapcsolatoknak –az előzőek mellett- közvetlenül is kimutatható kedvező hatása van pl. a vérnyomásra, a testtömeg-indexre, a gyulladások kialakulására.
2. Ha barátaid vannak, jobban vág az agyad
A különböző társas helyzetek gyakran próbára teszik gondolkodásunkat, memóriánkat. Például: ha elmesélhetjük valakinek egy-egy élményünket, az serkentőleg hat agyműködésünkre – csökkentheti az érzelmi-gondolkodási elsivárosodás lehetőségét. Te voltál olyan helyzetben az elmúlt két hétben, amikor úgy álltatok fel barátoddal a találkozó után: „Jaj, de jót beszélgettünk!”? Az ilyen eseményeknek rendkívül erős feltöltődést segítő –ezzel egészségvédő- hatása van.
És persze a közös szórakozás, játék (akár egymás vicces ugratása) is jótékony hatású a gondolkodásunkra.

Az

3. Akár jó ez, akár nem, hasonulsz a barátaidhoz (és fordítva)
Nagyon igaznak tűnik a mondás: „Madarat tolláról, embert barátjáról…” Itt most nem csak hasonló érdeklődési kőrről van szó, hanem olyan fizikai tényezőről is, mint pl. a testsúly. (Ezt a vizsgálatok szerint kb. 50%-ban befolyásolja –a hasonló étkezési szokások, minták miatt- a hozzánk közel állók testsúlya.) Az talán még meglepőbb, hogy a barátok genetikai szerkezetét vizsgálva, azt találták, hogy ezek gyakran a 4. unokatestvéreink génállományának felelnek meg.
Hogy igazi barátainkkal milyen szorosan össze vagyunk kapcsolva az is bizonyítja, hogy a saját boldogságunkat is jelentősen befolyásolja barátaink boldogságérzése (10%), sőt még a barátaink barátaié is… (kb. 6%-ban.) Gondold meg hát, kivel barátkozol…:)
4. A jó barátság, akár egy életen át elkísérhet
A gyerek-, fiatalkorban kialakult barátságok sokszor évtizedeken át tarthatnak, bár fenntartásuk nem egyszerű. Nem kell azonban feltétlenül gyakran találkozni egymással ahhoz, hogy a kapcsolat élő legyen. Nekem is van olyan gyerekkori barátom, akivel ha összejövünk, akkor úgy tudunk beszélgetni, mintha nem telt volna el több hónap a találkozások között. Jó azt tudni, hogy van valaki a távolban, aki a folyamatosságot képviseli, egyszerre múlt és jelen, akire adott esetben számíthatunk.
Tehát, amikor azon gondolkodsz, hogyan élhetsz egészségesebben, akkor jussanak eszedbe a barátaid. Tudom, rengeteg dolgod van, de mégis: ragadd meg a lehetőségeket az új emberekkel való megismerkedésre, a barátkozásra! (pl.: klubok, szakmai szövetségek, spontán szerveződések: kapcsolatépítés, networking) Persze ezeket az új kapcsolatokat (és a régieket is), hogy fennmaradjanak és fejlődjenek –hasonlóan a növényekhez- ápolni kell. Figyelj oda rájuk, találj időt a közös programokra, egy-egy kiadós beszélgetésre. Hidd el, megéri!

Köszönöm, hogy végigolvastad és még inkább, ha ezután felhívsz valakit. Biztosan örülni fog neked…

Csuport László
stresszkezelési facilitátor, coach
www.inspiralocoaching.com

 

Hogyan szabadulhatsz ki szokásaid rabságából, milyen módon változtathatsz a viselkedéseden? 5 mítosz és a valóság.

Ha már tízen elolvastátok ezt a blogot, akkor végre van köztetek egy olyan személy, aki valóban megvalósította azt, amit 1 évvel ezelőtt megfogadott… Gratulálok! Sajnos a sikeresek köréből év közben én is kiestem, mivel szerettem volna egészségesebben táplálkozni, többet sportolni, de ez csak részben sikerült. (Persze, nagyon jó magyarázataim vannak arra, hogy ez az egész miért nem rajtam múlott… :) ) Gondolom ezzel mások is így vannak…
Vajon mi lehet az oka annak, hogy bár az emberek kb. 50%-a fogad meg különböző dolgokat az év elején, mégis ilyen siralmas a teljesítési arány?

Vis

A rejtély megoldása az emberi viselkedésváltozás sajátosságaiban rejlik – tehát abban, milyen hiedelmeink vannak arra vonatkozóan, hogy változtathatunk szokásainkon, viselkedésünkön. Ezeket mítoszokat szembesítjük a következőkben a valósággal:
1. A gyenge akaraterőnket hibáztatjuk, ha valami nem úgy sikerük, ahogy terveztük
Nagyon sokan gondolják úgy közülünk, hogyha valamit nem sikerül elérnünk, megvalósítanunk, akkor az önkontrollunkkal, vagy az akaraterőnkkel van gond.
Ezzel szemben az a valóság, hogy a napi szokásainkat, viselkedésünket többnyire nem tudatosan kontrolláljuk. A napi tevékenységünk jelentős részét tudatos kontroll nélkül, teljesen automatikusan végezzük. Gondoljátok végig: szoktatok-e töprengeni azon, hogyan készítsétek el a reggeli pirítóst, vagy milyen módon vezessetek autót? A magas szintű önkontroll tehát illúzió: rövid idő alatt kimerüléshez vezetne, ha minden cselekedetünket megpróbálnák folyamatosan kontrollálni.
2. Az okostelefon alkalmazások (pl. App-ok) és más technikai eszközök segítenek nekünk a viselkedésváltozás elérésében
Egyre inkább terjednek az olyan okostelefon alkalmazások (pl. fitneszhez kapcsolódóak), amelyek rögzítik és így ellenőrizhetővé teszik teljesítményünket. Gyakran hiszünk a különböző „kütyük” csodatevő erejében. Azonban jelenleg tudományosan nem bizonyított, hogyha ismerjük az aktuális adatainkat, az valóban viselkedésváltozást is eredményez. (Sőt adatok vannak arra vonatkozóan, ha valaki például rendszeresen rögzíti a séta közben megtett lépései számát, akkor ugyan teljesítménye nő, de a sétával kapcsolatos jóérzése csökken. Ez hosszabb távon elveheti a kedvét a sétálástól.)
3. 21 nap kell a viselkedésváltozás kialakulásához
Van abban némi igazság, ha tartósan csinálunk valamit, akkor nagyobb esély, hogy napi rutinná válik, de valódi „bűvösszám” nem létezik, illetve szokásonként eltérő. Például: a rendszeres napi többlet vízivás kialakulásához elég 18 nap, a rendszeres testedzés rutinná válásához közel 1 évre is szükség van. (A kutatók szerin az átlag valahol 66 nap körül lehet.) Sokat segíthet a rögzüléshez, ha a kívánatos új szokást mindig ugyanabban az időben és helyen végezzük.
4. A legjobb módszer a viselkedésváltozás eléréséhez, ha reális célokat tűzünk ki
A gyakorlati tapasztalatok szerint ez nem így van. Ugyanis hiába tűzünk ki megvalósíthatónak tűnő célokat a viselkedésünk megváltoztatása érdekében, ha környezetünkön nem változtatunk, akkor ez kevésbé lesz sikeres.
Példák: ha kevesebb édességet szeretnénk fogyasztani, akkor sokkal eredményesebbek leszünk, ha lefedjük az édességet tartalmazó dobozt és eltesszük szem elöl. Én pl. az étcsokit igyekszem „távol tartani” magamtól…
5. Az új viselkedésváltozás előnyéről való tudás elegendő a változás megvalósításához
A tapasztalatok és a tudományos kutatások szerint az kevés, ha tudjuk, milyen káros hatásokkal járhat, például a mértéktelen alkohol, cukor, só fogyasztása. Ez önmagában nem elég egy új viselkedés kialakításához. Csak akkor várható a szokásunk megváltozása, ha ehhez más ösztönző tényező is kapcsolódik.
Például: ha egy férfi –a túlsúlya miatt- már nem tud a lépést tartani feleségével a piacon, akkor ez sokkal inkább serkentheti a fogyókúrát, mint sok-sok tudományos cikk az elhízás ártalmairól.

Az általunk óhajtott viselkedésváltozás eléréséhez – az emberi viselkedés, gondolkodás sajátosságainak megismerésén kívül- sokat számít tehát a találékonyság és az sem baj, ha a cél érdekében egy kicsit kicselezzük magunkat. Célszerű, ha nem közvetlen, hanem közvetett motiváló tényezőket keresünk és egy kis kerülővel akarjuk a változásokat elérni.
Ha alaposan végiggondolod és alkalmazod a blogban leírtakat, akkor tapasztalni fogod, az új szokások kialakítása, a viselkedésed kedvező módosítása lehetséges.
Ehhez kívánok sok sikert mindenkinek! Kíváncsi vagyok a tapasztalataidra!

Csuport László
viselkedés közgazdász, coach
www.inspiralocoaching.com

(A blogbejegyzés a Washington Postban 2015. december 31-én megjelent cikk felhasználásával készült)