Shackleton elárulja a karizmatikus vezetők 9 tulajdonságát

Dr. Ruzsa Dóra

Dr. Ruzsa Dóra

Manapság olyan vezetőkkel foglalkozom, akik fiatalabb testvérrel vagy testvér nélkül nőttek fel. Miért? Mert ebben vagyok jó. Húgként, mégis funkcionális elsőszülöttként elég jó rálátásom van arra, mit össze küzdenek/küzdünk a karizmatikus, nagy kaliberű vezetők.

A jó vezető genetika és tanulás egyszerre

Égetően közeli határidős munkáknak nekidurálva magam, a mogyorós-kapucsínómat kavargatva, gyakorta gondolkozom azon, vajon vannak-e született vezetők. Vajon a génjeikben determinálva van, hogy jó vezetők lesznek, s ha fene fenét eszik is, egyszer csak megtalálják azt a csapatot, akit vezethetnek, s azt a célt, amiért vezethetnek. Vagy pedig hosszas tanulás és tapasztalás útja vezet ahhoz, hogy valaki jó vezetővé váljon?

A kérdés megválaszolására ez a szívemnek oly kedves tudomány, a pszichológia a segítségünkre siet, mint ahogy annyi minden másban is. Azt mondja, hogy a jó vezető mibenléte 30%-ban öröklött tényezőkön, s 70%-ban tanuláson, tapasztaláson, fejlődésen múlik. Rendben van. Tegyük fel, megvan benned az a bizonyos anyatejjel magadba szívott 30%. Akkor hogyan tovább, hogy kidomborítsd a karizmatikus oldaladat?

 

Nézzük meg, hogyan vélekedik erről egy ízig-vérig elsőszülött vezető

Ebben a témában Shackleton, a történelem egyik legkarizmatikusabb vezetője ad hasznos válaszokat. A karizmatikusok legkarizmatikusabbja. Egy igazi elsőszülött vezető. Mondom ezt annak ellenére, hogy másodikként született a családba. Azonban minekutána idősebb testvére leánygyermek volt, mint első fiúgyermek, funkcionálisan mégis azt kell mondjam, elsőszülöttnek tekinthető.

A legfigyelemreméltóbb vezetői teljesítménye az volt, amikor 1914-ben 28 emberével együtt túlélt egy két éves Antrarktisz-közeli balul sikerült expedíciót.

A jó vezető a legsikeresebb sikertelen expedíciót vezényelte le

Tette mindezt úgy, hogy a fényképek és naplók tanúbizonysága szerint…

  • az emberei rendet tartottak. Először a jégzátonyra futott hajón, s annak elsüllyedése után a jégen állított sátraikban.
  • Az ilyen megfeneklett expedíciók brutális szokásaihoz híven beteg társaik húsának fogyasztása helyett fókahúsra vadásztak.
  • A napirendbe még a gitározás és a focizás is belefért.
  • S hazatérésük után nemhogy bármilyen normális munkára képesek voltak, hanem többen újabb expedíciókra jelentkeztek. (Természetesen kizárólag Shackleton vezetésével.)

Abban az időben a konkurencia, ha túlélt egy ilyen zátonyra futást, akkor testileg és lelkileg olyannyira lerobbant, hogy aligha térhetett vissza a megszokott kerékvágásba. Sokan azt kívánták ilyenkor, inkább falták volna fel őket is a társaik odakinn, a jég és a hó birodalmában.

 

Mit mond Shackleton, milyenek hát a karizmatikus vezetők?

Shackletontól meg lehet tanulni, milyen az a vezető, akit tisztelnek, akiben bíznak, s aki után vakon mennek.

Shackleton elárulja a karizmatikus vezető 9 tulajdonságát

  1. Kiválasztás: különös érzékenységgel válogatta össze az embereit, figyelt arra, hogy pozitív gondolkodású, lelkes kollégákkal vegye körbe magát, akik saját területükön nagy szaktudással bírnak. A különböző feladatokra összeállított kisebb csapatok is működőképesek voltak, az emberek kiegészítették egymást.
  2. Lojalitás, csapatszellem fokozása: mindenkinek egyesével elmondta, hogyan járul hozzá egyéni szakértelmével, teljesítményével a közös sikerhez. Ugyanakkor fontosnak tartotta azt is, hogy mindenki vegye ki a részét valamilyen mértékben a közös tevékenységekből.
  3. Precíz, részletes tervezés és végrehajtás: apró részletekbe menő terveket készített, igyekezett minden lehetséges helyzetre felkészülni. A pontos tervezést még pontosabb és szigorúbb betartás követte. Ragaszkodott a napirendhez, úgy tartotta, hogy amíg fegyelmezett szabályok szerint zajlik az élet a hajón, később a jégen, addig az embereknek nincs idejük gondolkodni reménytelen és romboló dolgokon. Valószínűleg csapata ennek a mentalitásnak köszönheti az életét.
  4. Flow élmény: barátságos volt, aki minden egyes emberének figyelemmel tudta követni az igényeit. Fontos volt számára, hogy az emberei nyugodtak, kipihentek és boldogak legyenek, átéljék a flow élményt munkájuk során, vagyis élvezzék, amit csinálnak. A feladatokat személyre szabta, mindenkinek szakértelme és motivációja szerint
  5. Delegálás: gyakran osztott ki kisebb vezetői feladatokat, s nyilvánosan elismerte a „helyetteseit”. Csak akkor nyúlt át a fejük felett, ha a vezetői szituáció meghaladta a kinevezett vezetők képességeit. Akkor viszont azonnal átvette az irányítást.
  6. Optimizmus: töretlen optimizmusa átragadt a legénységre. Mindig világosan beszélt a célokról, azokat kívánatosnak tüntetve fel. A kockázatokról és veszélyekről is őszintén beszélt, végig fenntartva magába és csapatába vetett hitét, miszerint a nehézségek legyőzhetők. Ugyanakkor belátta, ha a cél elérése irreálissá vált, s ilyenkor új célt tűzött ki.
  7. Példamutatás: mindig emberei előtt járt munkában, kitartásban, odaadásban.
  8. Visszajelzés: az eredmények elismerésében következetes és látványos volt, a szóbeli dicséret, a vállveregetés, a megbecsülő kézfogás mind a vezetői eszköztárát képezte. Ezzel együtt a hibákat is mindig nyilvánosságra hozta.
  9. Felelősségvállalás és együttérzés: úgy tartotta, hogy egy vezetőnek minden lépésekor tisztában kell lennie azzal, hogy felelősséggel tartozik az emberei iránt, hiszen sokkal nagyobb hatással van rájuk, mint az gondolná. Emellett pedig bele kell tudnia bújni a bőrükbe, hogy az ő szemszögükből láthassa a világot.

Ha kipróbálnád élőben, milyen a coaching, nem állok ellen. >> Jelentkezz coachingra