Csalódás kezelés akinek a neve rajta van a bombánJanuár eleje óta a CSOK-láz teleknézési hevében elég gyakran kell csalódás kezelés témakörében öncoachingot alkalmaznom saját magamnál, vagy a férjemnél. Amit nem halásznak el az orrunk elől, az vagy túl kicsi, vagy túl messze van a civilizációtól, vagy éppenséggel túl drága. A legdühítőbb egy csinos kis panorámás telek volt, amiről csupán két órával csúsztunk le. Az összeomlás helyett azonban mi csak megveregettük egymás vállát és azt mondtuk, “nyugi, ezen a telken nyilván nem volt rajta a nevünk”.

Ezt a csalódás kezelés típust gyakran használják a tűzoltók, s jómagam is előszeretettel magyarázom így a csalódásaimat. Egyébként háborús az eredete, a pszichológusok fedezték fel, hogy a harctéri stressz kezelésében milyen gyakran használják azt a magyarázatot a katonák a felfoghatatlan, felesleges veszteségekre.

A II. világháborúban a katonák egyik énvédő mechanizmusa az a hitük volt, amivel megmagyarázták, miért halnak meg fiatal és ártatlan társaik mellettük a lövészárokban egy kósza repeszdarabtól, és miért éli túl valaki a lővonalban rohangászva. Az a fatalista elképzelésük volt, hogy ha valakinek rajta van a neve a bombán, akkor teljesen mindegy, hol van és mit csinál éppen, mert úgyis meg fog halni. Ha viszont nincs rajta a bombán a neve, akkor akár elé is állhat: sértetlen marad.

Csalódás kezelés: Clifford neve hova volt írva?

Az a tűz, amely bostoni Cocoanut Grove Night Clubban, 1942. november 28-án este tört ki, 492 emberéletet követelt. A szeparált boxok egyikében egy fiatalembernek romantikázni támadt kedve, így kicsavarta a felettük lógó villanykörtét. Mivel a hölgy még nem érezte úgy, hogy eljött az ideje kapcsolatuk szorosabbra fűzésének, a fiatalember vágytól már kevéssé fűtve, morcosan vissza akarta csavarni a körtét a helyére. Azonban nem találta a foglalatot, így egy gyufával próbált fényt csinálni. A lámpa ernyője lángra kapott, aztán a plafon posztódekorációja, majd a lambéria a falon, a székek díszkárpitja, a szalvéták és terítők…

A szórakozóhelyek híresek a töméntelen mennyiségű éghető anyagról, a rémes szellőzésükről és az elhagyásukra szinte teljes mértékben alkalmatlan útvonalakról, úgyhogy a Cocoanut rövid időn belül porig égett.

Clifford Johnson, a parti őrségtől – a tűzoltók nem kis bosszúságára – pontosan négyszer ment vissza a tűzbe azért a hölgyért, akivel éppen első randiját bonyolította a Cocoanutban. A hölgy szerencsésen kijutott egy másik kijáraton, Clifford testének 50%-os égését 10 hónapig kezelték kórházban. Azt gondolhatnánk, az ő neve aztán tényleg nem volt rajta azon a bostoni bombán.

Ám mire tudunk gondolni, amikor meghalljuk, hogy Clifford néhány évvel később, Missouriban meghalt autóbalesetben?