Csalódás kezelés: akinek a neve rajta van a bombán

Csalódás kezelés akinek a neve rajta van a bombánJanuár eleje óta a CSOK-láz teleknézési hevében elég gyakran kell csalódás kezelés témakörében öncoachingot alkalmaznom saját magamnál, vagy a férjemnél. Amit nem halásznak el az orrunk elől, az vagy túl kicsi, vagy túl messze van a civilizációtól, vagy éppenséggel túl drága. A legdühítőbb egy csinos kis panorámás telek volt, amiről csupán két órával csúsztunk le. Az összeomlás helyett azonban mi csak megveregettük egymás vállát és azt mondtuk, “nyugi, ezen a telken nyilván nem volt rajta a nevünk”.

Ezt a csalódás kezelés típust gyakran használják a tűzoltók, s jómagam is előszeretettel magyarázom így a csalódásaimat. Egyébként háborús az eredete, a pszichológusok fedezték fel, hogy a harctéri stressz kezelésében milyen gyakran használják azt a magyarázatot a katonák a felfoghatatlan, felesleges veszteségekre.

A II. világháborúban a katonák egyik énvédő mechanizmusa az a hitük volt, amivel megmagyarázták, miért halnak meg fiatal és ártatlan társaik mellettük a lövészárokban egy kósza repeszdarabtól, és miért éli túl valaki a lővonalban rohangászva. Az a fatalista elképzelésük volt, hogy ha valakinek rajta van a neve a bombán, akkor teljesen mindegy, hol van és mit csinál éppen, mert úgyis meg fog halni. Ha viszont nincs rajta a bombán a neve, akkor akár elé is állhat: sértetlen marad.

Csalódás kezelés: Clifford neve hova volt írva?

Az a tűz, amely bostoni Cocoanut Grove Night Clubban, 1942. november 28-án este tört ki, 492 emberéletet követelt. A szeparált boxok egyikében egy fiatalembernek romantikázni támadt kedve, így kicsavarta a felettük lógó villanykörtét. Mivel a hölgy még nem érezte úgy, hogy eljött az ideje kapcsolatuk szorosabbra fűzésének, a fiatalember vágytól már kevéssé fűtve, morcosan vissza akarta csavarni a körtét a helyére. Azonban nem találta a foglalatot, így egy gyufával próbált fényt csinálni. A lámpa ernyője lángra kapott, aztán a plafon posztódekorációja, majd a lambéria a falon, a székek díszkárpitja, a szalvéták és terítők…

A szórakozóhelyek híresek a töméntelen mennyiségű éghető anyagról, a rémes szellőzésükről és az elhagyásukra szinte teljes mértékben alkalmatlan útvonalakról, úgyhogy a Cocoanut rövid időn belül porig égett.

Clifford Johnson, a parti őrségtől – a tűzoltók nem kis bosszúságára – pontosan négyszer ment vissza a tűzbe azért a hölgyért, akivel éppen első randiját bonyolította a Cocoanutban. A hölgy szerencsésen kijutott egy másik kijáraton, Clifford testének 50%-os égését 10 hónapig kezelték kórházban. Azt gondolhatnánk, az ő neve aztán tényleg nem volt rajta azon a bostoni bombán.

Ám mire tudunk gondolni, amikor meghalljuk, hogy Clifford néhány évvel később, Missouriban meghalt autóbalesetben?

 

Motiváció bomba és lelki kályha

motiváció bomba golden retrieverMotiváció bomba ötletekből nincs hiány, amikor ügyfeleimnél felmerül, hogy miért dolgoznak, mi hajtja őket előrébb az életben. Van néhány eredeti ötlet is, de a legtöbb a jól ismert teraszos családi ház, golfgyepen illedelmesen fekvő zsemleszínű, kölyök retrieverrel, néhány kedvesen szaladgáló kisgyerekkel, integető szomszédokkal, no meg vidáman csivitelő madarakkal.

Munkám során nem kevés emberrel találkoztam, akinek ez tényleg összejött, de az örök boldogság helyett ők mégis ugyanolyan napi önmotivációs küzdelmeket vívnak, mint bármelyikünk, hiszen a terasz korlátját szétrágja a szilaj kutya, aki egyébként sárgás foltokat képez a gyepbe, plusz néhány gödröt is a málnabokrok elé, a kisgyerekek toporzékolnak, mert éhesek, szomjasak, álmosak, vécére kell menniük és fellökte őket a kutya, a szomszédok megállíthatatlanul ostoba kérdéseket tesznek fel, a hülye madarak meg rosszabb napokon hajnali ötkor fognak bele őrjítő csipogásukba.

Valódi motiváció vagy álságos?

Szóval első körben érdemes átgondolni, hogy a kitűzött célod…motiváció bomba benzinkút

  • tényleg a te célod-e, s nem egy fogyasztói társadalom sugallta sabloncél-e (ne érts félre, az ég világon semmi baj nincs a teraszos családi házzal, sőt!, csak azt mondom, hogyha 10 emberből 9-nek ez boldogságot jelent, akkor mi van, ha te pont az az 1 vagy, aki esetleg boldogabb volna egy lakóhajón vagy egy lombházban?),
  • vajon valóban megmozgat-e annyira, hogy érdemes miatta felkelni minden áldott reggel, tehát ad-e neked kellő mértékű motivációt (magyarán jó minőségű üzemanyagot tankolsz-e a lelki tankodba, vagy elpöfögsz a silány, ámde akciós árú benzinnel),
  • és nem utolsó sorban képes vagy-e vele befűteni minden nap a lelki kályhádba, vagy egy hatalmas tüzet begyújtasz vele, ami elalvás után még csak nem is parázslik tovább (sok embernek vannak világmegváltó céljai, ami rendben is van akkor, ha azokhoz világmegváltó motiváció párosul; az igazán sikeresek egyik titka az, hogy a céljaik minden napra elegendő faanyagot szolgáltatnak a lelki kályhájukba, amivel sosem hagyják kialudni a tüzet, még éjszaka sem, viszont a kevésbé sikeresek fellobbantanak valami lenyűgöző és hatalmas lángtengert, ami hamar parázslásba, végül fekete, üszkös romokba fordul, amit utána már csak nagy erőfeszítések árán, újabb és újabb fahasábokkal lehet újraéleszteni)?

 

 

Komfortzóna karácsonyi stresszben?

Komfortzóna karácsonyi stresszbenA szent ünnep közeledtével gondoltam, mi sem lenne hálásabb téma, mint a komfortzóna elhagyása, mivel számomra az év egyik legnagyobb komfortzóna elhagyása a karácsony maga. Az egyik leghíresebb stresszteszt, a Holmes-Rahe féle Életesemény kérdőív azt kéri, gondolj vissza az elmúlt évedre, és jelöld be, hogy a lentebb felsorolt események közül melyiket élted át. A terhesség, a szexuális problémák, a nagyobb adósságok, az új munkakör nem is annyira meglepő stresszforrások, míg a sort a karácsony zárja, ami – valljuk be – egy kicsit determinisztikus jellegű a kérdőív alkotóitól (vagy éppen ez egy belső validitásmérő lenne?), hiszen ki ne ikszelné be, hogy az elmúlt év során ő bizony átélte a karácsonyt.

A sikeres ember arról ismerszik meg, hogy meglepően hamar képes alkalmazkodni bármilyen helyzethez: válságban meggazdagszik, veszteségből új kapcsolatot épít, zuhanórepülés után felfelé száll. Nem kérdezi, miért, nem panaszkodik, hogy „másoknak bezzeg”, egyszerűen vállat von és azt mondja: ilyen leosztást kaptam, ebből játszom.

Nem érdekes, kinek milyen hatalmas, vagy kényelmes a komfortzóna területe, sem az, hány óra alvás, fészbukozás vagy sorozat fér bele egy héten át. A lényeg az, hogy a komfortzóna határain kívül van a fejlődés, a teljesítmény, a siker és az elégedettség.

Ahhoz, hogy felvedd a kesztyűt, hogy rugalmasabbá válj, kényszerítsd magad új dolgok kipróbálására. Készülj fel a változás fogadására, válj nyitottá, teszteld a határaidat. Összeszedtem néhány gondolatébresztő komfortzóna elhagyására alkalmas gyakorlatot, amivel elkezdheted a változást.

Néhány remek gyakorlat komfortzóna elhagyására

Öt érzékszervünk közül a szemünkre 70%-ban támaszkodunk, ezért a többi érzékszervünkből jövő információt könnyen figyelmen kívül hagyjuk. Egyik nyáron volt szerencsém tréningrésztvevőként megtapasztalni egy bekötött szemes gyakorlat során, milyen kellemes érzés a nap melegét érezni a karomon, vagy milyen kellemetlen a medence facsaró klór szagát az orromban. Később, nyitott szemmel ezek a más érzékszervből érkező információk fel sem tűntek, mert a normál működésmódban elsiklottam felettük. Úgyhogy íme egy jó szem-kiiktatós trükk: este, otthon ne gyújts lámpát, hanem sötétben végezz olyan egyszerűnek tűnő feladatokat, mint fogmosás, vagy egyik szobából a másikba való eljutás. Használd hozzá az egyensúlyérzékedet, tedd ki magad elé a karjaidat, tapints és hallj (ez a gyakorlat egyébként pénztárcabarát is, mert garantáltan csökkenti az elektromos számlát).

Kóstolj egzotikus ételeket és italokat, menj olyan helyekre, ahol földön ülve, vagy evőeszköz nélkül esznek – csak az élmény kedvéért. Hidd el, tudom, mennyire súlyosan komfortzóna elhagyós téma ez, mert három darab három év alatti kisgyerek napi négyszeri étkeztetése után nekem aztán igazán komfortzóna elhagyás nem evőeszközzel enni.

Látogass meg új vagy idegen helyeket, menj el falat mászni, barlangtúrázni (nem, nem a betonjárdán, körömcipőben végigtipegős, félórás, a végén Vangelis-hallgatós menetre gondolok Aggtelken, hanem egy amolyan beöltözős-védősisakos, csúszós-mászós, agyagos túrára), súlytalanság élményt átélni, tankot vezetni, vagy karaoke estre. Karácsony közeledtével egyébként ezek nem is rossz ajándékötletek.

Iratkozz be olyan tanfolyamokra, amiknek semmi köze a munkádhoz vagy a hobbidhoz. Egyszer kávézót szerettem volna nyitni, amihez barmenedzser tanfolyamot néztem ki magamnak, ami viszont párban olcsóbb volt, ha barista képzőt is elvégzek mellé. Habár megfájdul a fejem a kávétól, és utálok pepecselni a konyhában, mégis elvégeztem egy kávékészítő tanfolyamot, s meg kell, hogy mondjam, nagyon élveztem.

Rendezd át lakásodat gyakran, hogy a megszokott helyek ne váljanak unalmassá. Nálunk otthon mindennek megvan a helye, csak ez a bizonyos hely változik sokszor, ami szerintem roppant szórakoztató, mert segít frissen tartani az agyam – bár a férjemnek nem ez a véleménye.

Cseréld le ruhatáradat. Ne mondd nekem, hogy ez pénzkérdés, mert nem az. Ma már létezik például olyan szolgáltatás, aminek keretében bepakolod egy szép nagy dobozba a megunt ruháidat, kategorizálod méret és stílus szerint, feladod a központnak, és visszakapsz egy nagyjából hasonló dobozt – valaki mástól. Imádom az ilyen modern sharing ötleteket – új és mégse új, mint az Okos Katicában, “itt is legyen, meg ne is, hozzál is, meg ne is”. Az emberek legtöbbjének nem az a baja ugyanis a ruhájával, hogy kopott és ronda, hanem az, hogy unalmas. Szívesen viselnek tehát olyan ruhákat, amik másnak unalmasak, különben viszont abszolút rendben vannak.

Ismerkedj ismeretlenekkel. Nekem pszichológusként könnyű abszolválni ezt a pontot, sőt, talán néha még nem is annyira szórakoztató, mint inkább már terhes. De ha nem vagy pszichológus, akkor is számtalan lehetőséged van megismerni mások történetét, amikből épülsz, mert meglátod, hogy lehet másképp is csinálni. Ha jó a példa azért, ha rossz, akkor pedig azért. Beszéltesd a szomszédot, a postást, a sorban mögötted állót, a pénztárost, az utazótársadat, a telefonos ügyintézőt, bárkit, hidd el, mindenki imád magáról beszélni. Az igazat megvallva, legszívesebben mindenki magáról beszél. Nekem a munkám során nem ritka, hogy egy-egy ütősebb életsztori napokig hat rám, amitől megváltozik a hozzáállásom, hirtelen értékelni kezdem azt, amim van és csak úgy minden különösebb ok nélkül boldognak érzem magam.

Egyáltalában: hagyd el komfortzóna területét és tapasztald meg, hogy ami eleinte kényelmetlennek, idegennek tűnt, az talán élvezetes vagy érdekes is lehet. A sikeres emberek sokszor hagyják el a komfortzónájukat, megtapasztalják, hogy hatékonyak és vidámak a határon kívül, ettől növekszik az önbizalmuk, amiért máskor is ki fognak lépni a kényelmi zónából, akkor újra megtapasztalják, hogy ez jó, amitől megint növekszik az önbizalmuk, és így tovább, és így tovább megy az ördögi kör.

 

Halogatás és pótcselekvés ellen

Halogatás és pótcselekvés ellenHalogatás és pótcselekvés ellen legjobb a cselekvés. Bizonyára megfigyelted már, amikor fontos, határidős feladat előtt állsz, hogy rengeteg „létfontosságú” dolgot kell hirtelen elintézned, természetesen mindet halálos pontossággal. Hihetetlen jelentőségűvé növi ki magát a betűtípus nagysága, a margók távolsága, az íróasztalon elkeveredett notesz keresése (aminek tartalma semmilyen módon nem függ össze az elvégzendő feladattal), régóta kallódó üzenetek megválaszolása, távoli facebookismerősök friss fotóinak szemrevételezése, kávé- és üdítőfogyasztás, a csészék és poharak precíz elmosogatása, törölgetése, a konyhai felszerelés számba vétele…

Noha ilyenkor fontosnak érezheted magad, hiszen sok apró feladatot vagy képes elvégezni rövid idő alatt, olyan feladatokat, amik régóta várattak magukra, ez az érzés azonban csalóka. Ez a halogatás és pótcselekvés elfedésére kialakított gyenge próbálkozások valamelyike. Gondold el, miért várattak magukra ezek az apró-cseprő dolgok? Valószínűleg azért, mert valóban nem fontosak vagy sürgősek a számodra. Akkor válnak hirtelen fontossá és sürgőssé, amikor határidős, nagy feladatba kellene belefogni, ami így inkább a halogatás kondérjába pottyan.

A halogatás okai

Még a legintelligensebb, legképzettebb emberek is gyakran élnek a halogatás önbecsapásával. De miért? Mert a pótcselekvés kellemes, hiszen jól elszórakoztatod magad vele. Miközben azzal áltatod magad, hogy a fontos feladatra agyban előkészülsz, amíg a kezed valamit gyorsan elvégez. Az akkurátus figyelem pedig elviszi a felelősséget, hiszen nincs időd hozzáfogni a fontos feladathoz, ha egész nap el vagy havazva, ugye?

A határidő közeledtével egyre nagyobb a feszültség, egyre inkább érzed magadban azt bizonyos nyomasztó érzést minden egyes alkalommal, amikor csak az undok feladat eszedbe jut. Persze minduntalan eszedbe jut. És minél többször eszedbe jut, annál inkább megerősödik agyadban az ezzel kapcsolatos negatív asszociáció, hogy lassan már legszívesebben a hátad közepére kívánnád az egészet.

A kellemetlen érzet a teljes bűntudatig fokozódhat. De azt kell, hogy mondjam, felesleges másokat hibáztatni, pl. a buszvezetőt, a családtagokat, a szomszéd kutyáját, hiszen mindenkinek arra van ideje, amire szeretné, hogy legyen.

Ez olyan fontos, hogy még egyszer olvasd el: mindenkinek arra van ideje, amire szeretné, hogy legyen. Higgy nekem: 3 db 3 év alatti gyerek mellett fejeztem be a doktorimat, szóval tudom, miről beszélek. Nézz körül és rájössz, milyen gyakran használják kifogásként a környezetedben, hogy „nincs rá időm”, „ha én időmilliomos lennék”, „bárcsak szakíthatnék rá egy órácskát”. Ha másoknál már látod, hogyan működik kifogásként az időhiánnyal való takarózás, akkor itt az idő, hogy saját magadon is észrevedd a felelősség másra hárítását.

Tehát a teendőd: most azonnal, hogy végeztél ezzel a szintén pótcselekvésnek minősülő cikkolvasással, fogj hozzá a fontos, határidős feladatodhoz. Ha kell, kapcsold ki a telefonodat, lépj ki az emailszolgáltatódtól és a facebookból, tedd ki az ajtódra a „ne zavarjanak” táblát!

 

Csúcsteljesítmény és kés a csigolyák közé

csúcsteljesítmény

Csúcsteljesítmény tekintetében mindig is azt gondoltam, hogy mi, nők kőkemények vagyunk. Ezt támasztja alá Julia Popova 2010-es bizarr élménye is a késes rablóval. Moszkvai sorstársnőnk éppen munkahelyéről hazafelé tartott, amikor rablás áldozatává vált (mondom én, hogy nem egészséges a túlóra). A kis közjáték után a rabló elrohant a táskával, a 22 éves lány pedig hazament. Itt véget is ért volna a sztori, ha a szülei nem veszik észre, hogy szeme fényük csigolyái közül egy kés kandikál kifelé. A közel tíz centis (!) kést a kórházban az orvosok mindenféle komplikáció nélkül eltávolították.

Csúcsteljesítmény rablás közben

Most akkor ez a lány fakír vagy szuperhős? Tulajdonképp egyik sem. Csak extrém stresszt élt át. Olyan mértékű stresszt, amire a szervezet a túlélő funkció gomb megnyomásával reagál. Ilyenkor növeli a túlélési esélyeket, ha a fájdalomérzet kikapcsol, a vérzés a sebesülés helyén lelassul, az érzékelés őrületesen beszűkül (ezért képesek az emberek földszinti nagy füstben elrohanni egy sor ablak mellett ahelyett, hogy kinyitnák és kilépnének rajtuk, rohannak a messzebb lévő ajtó felé, mert ott jöttek be, tehát túlélő gondolkodásuk szerint ott nyilván ki is lehet majd menni) és az izmoknak hála, döbbenetes eredményekre képesek (vékony nők kocsikat emelnek meg, ha alatta van a gyerekük, meg ilyenek).

Mi a lényeg? Hogy gyújtsd fel az irodát, ha a csúcsteljesítmény, amire vágysz? Nem teljesen. (Bár a kiérkező tűzoltók tuti jobb kedvre derítenének.) Inkább, csak szeretnék rávilágítani, hogy benned is ott rejtőzik a képesség, hogy hihetetlen dolgokat vigyél véghez, pont, akárcsak Julia Popova. Ehhez az kell, hogy legyen egy világos célod, ami tényleg a tiéd, nem a nagymamádé, a pasidé vagy a szomszédodé. Aztán az, hogy nagyon akard. Nagyon-nagyon. Még annál is jobban. Harmadsorban pedig az, hogy folyamatosan erre gondolj. Ezzel kelj, ezzel feküdj. Minden gondolatod ekörül forogjon. Éjjel-nappal. Télen-nyáron. És a végéhez, a dobpergéshez persze az sem árt, ha van valamiféle tétje a dolognak, ha van egy kis verseny az egészben, ha körbevesznek téged segítők és ellenlábasok, akik mind-mind motiválnak az előre jutásban.

 

Minőségi idő, hogy ne válj IKEÁ-s tesztfotellé

Minőségi idő, hogy ne válj IKEÁ-s tesztfotelléA minőségi idő témakörében annyit, hogy néhány hónapot önkénteskedtem egy égési osztályon, ahol arra a cseppet sem meglepő megállapításra jutottam, hogy amikor az emberek egy rideg kórházi ágyon ébredeznek egy súlyos baleset után, viszonylag ritkán támadnak ezekhez hasonló gondolataik:

– Annyira kevés időt töltöttem munkával, rá fogok kapcsolni!

– De keveset utaztam busszal csúcsforgalomban, többet szeretnék!

– Istenem, hogy lehanyagoltam a házimunkát, most aztán nekilátok rendesen!

Nem. Amikor ráeszmélnek, hogy véges idejük mekkora döbbenetes százalékát töltik felesleges dolgokkal, mindig arra jutnak, hogy:

– Atyaég, milyen kevés időt töltöttem a szeretteimmel! De szeretnék többet! Ha egyetlen esélyt kapnék az élettől, figyelnék rájuk és minden mást háttérbe szorítanék!

Minőségi idő az IKEÁ-s tesztfotellé válás ellen

Gondold el… még egy esély! Szerencsére neked nem kell megvárnod, hogy rádöbbenj, milyen kevés a minőségi idő, amit a szeretteiddel töltöttél, mert teszek neked egy szívességet: megmondom én neked, hogy kevés a minőségi idő, amit velük töltesz – bizonyára így van –, tehát éppen ideje változtatni ezen.

Ha már 21 napnál régebben laksz ugyanazon a helyen, ugyanazokkal az emberekkel, akkor a napi feladatok már rutinná váltak, tehát nem okoz újdonságot, hol találod a szűrőkanalat, vagy, hogy kézre áll-e a kád melletti mosdó, úgyhogy legyél résen! Mert a macinaci órák nemhogy javítják, hanem épp ellenkezőleg: rontják a kapcsolat minőségét. Csalóka, ha unod a pasit, akivel együtt élsz, mert noha számszerűen tényleg sok időt töltötök együtt, ez azonban csak mennyiségileg sok, nem minőségileg. A varázsszó: minőségi idő. Nem tévé előtt ülve, nem magazin mögül sandítva.

A mindennapi mókuskerék olyan a kapcsolatnak, mint az IKEA bútorpróbáló gépei. Nézegetted már mélázva, hogy működnek? Én gyerekként tátott szájjal bámultam, annyira odavoltam érte. Vegyünk például egy kényelmes, nyersszínű fotelt! Beállítják az elhasználódás-vizsgáló gépet arra, hogy a fotel támláját és az ülőkéjét nyomja úgy, mintha egy ember beleülne, majd felállna. Beleülne, majd felállna… beleülne, majd felállna… beleülne, majd felállna… beleülne, majd felállna… a kar belenyomódik a fotelbe és felemelkedik… majd újra belenyomódik és újra felemelkedik.

Ahhoz, hogy ne válj te is tesztfotellé, előírok heti egy nap szigorú munka megvonást, amit kötelező önmagaddal, a családoddal, a barátaiddal töltened!

 

 

Motiváció és Negro cukorka

Motiváció és Negro cukorkaA Negro cukorka neve nem is a fekete színéből ered, hanem feltalálójáról, Pietro Negro-ról nevezték el. Az, hogy mellesleg fekete is, csak hab a tortán. De a Negro-sztoriban nem a neve a motiváció, azt csak a móka kedvéért említettem. Még csak nem is az az inspiráló benne, hogy a teljes összetétele a mai napig olyan titkos lakat alatt van, mint a Coca-Cola receptúrája. De ez is hozzájárul a Negro-misztériumhoz.

A kabátom zsebében hordok egy Negro cukorkát, mert a nagymamám rám tukmálta amolyan nagymamás kedvességgel, “de Nagyi, nem szeretem a Negrot”, “nem baj drágám, bármikor jó lehet, tedd csak el”. A nagymamám már nincs köztünk, a Negroját viszont nincs szívem megenni, ezért hurcolom a zsebemben.

De ez még mindig csak érdekesség a cukorkával kapcsolatban. Mégis, mi az a baromi nagy motiváció, amire egyből felkaptam a fejem, amikor olvastam róla? Az, hogy a Negro alapanyagaként eredetileg a keménycukorka-gyártás melléktermékét, a törmelékcukrot használták fel.

Motiváció és törmelékcukorka

Imádom az ilyen sztorikat! Ott a gyártási hulladék, álldogálnak körülötte a marketingesek, vakargatja a fejét a főnök, hogy milyen iszonyat sok pénzbe fáj neki a szemét elszállítása, bárcsak lenne valami jobb mód arra, hogy megszabaduljanak tőle. Ekkor Pietro Negro feljebb csúsztatja kopaszodó fején a sildes sapkát (nem találtam róla képet, de így képzelem), és csendben megkérdezi, “főnök, mi lenne, ha fekete cukorkát gyártanánk a törmelékből?”.

Motiváció és Negro cukorkaOlyan, mint a hulladék gumiabroncsok művészi felhasználása az igencsak környezetkárosító gumitemetőkben való felhalmozás helyett.

Egy-egy ilyen citromból-limonádé sikersztori mindig nagy motiváció számomra. Hiszen a sikerképlet egyik alaptételét igazolja, miszerint a sikeresek rugalmasak, tehát minden helyzetben gyorsan feltalálják magukat és a saját hasznukra tudnak fordítani minden körülményt. Magyarán, ha az élet citromot ad, ők limonádét csinálnak belőle.

Ehhez kapcsolódó coachingkérdéseim:

  • nézz körbe a saját házad táján, miként tudod te a saját munkád “hulladékát” “újrahasznosítani (nem csak kézzelfogható termékekre gondolok, mint a törmelékcukor, lehet például utazás közbeni hulladékidő hatékonyabb felhasználása a cél mondjuk)
  • ötletelj azon, hogyan lehetne pénzt termelni abból, ami eddig csak vitte a pénzt.
 

Siker búcsúztatás rituálisan

Siker búcsúztatás rituálisanRéges-régen a régi világban az emberek nem csoszogtak a kiüresedett lakásban hetekig ugyanabban a mackónadrágban, feketére égetve a pattogatott kukoricát a mikrohullámú sütőben, miután szerettük hamvait az égbe szórták és miután gondozni kezdtek egy virtuális sírt, amit virtuális repedések borítanak el, ha az ember egy hétig nem loginol be az oldalra.

Mert régen még voltak rituálék. A halottakat eltemették. A ceremónián pedig jelen voltak… az emberek. Nemcsak egy vigasztaló smileyt küldtek, vagy egy bátorító lájkot, hanem tényleg ott voltak: emberi valójukban az ember mellett. A rituálék segítettek nekik feldolgozni az élményeiket, a rituálékban részt vevők pedig értő füleket, kedves szavakat, szíves hátba veregetést adtak, vagy csak egy vállat, amire az ember a homlokát támaszthatta.

A siker elérése valós hiányt okozhat, valami érzést, mint a valódi gyász, csak erről nagyon kevesen beszélnek. Hiszen – gondolják az irigyek – megnyerte, megkapta, megcsinálta… akkor miért sajnáljam?

Amikor tréningjeimen el szoktam árulni, milyen sok lottónyertes válik boldogtalanná, sokan sóhajtanak fel a teremben:

– Ezt a sanyarú sorsot én is szívesen elfogadnám!

Pedig fogalma sincs annak, aki ezt állítja, hogy valójában milyen stresszel jár elérni a vágyott célt! Ilyenkor átalakul a megszokott mindennapi ritmus, megszűnik az ok, amiért érdemes reggel felkelni, előfordulhat, hogy értelmét veszti minden. Hirtelen kiszalad az emberből minden energia és felszínre törnek a kételyek, a bizonytalanság. Úgyhogy azt tanácsolom, hogy nyugodtan búcsúztasd a sikert rituáléval, hiszen mégis csak egy veszteségről van szó!

Rendezz társas búcsúbulit, ünnepeld meg a sikert, tegyél pontot a végére, hogy másnap (vagy inkább harmadnap) újult erővel, tiszta lappal foghass bele a következő célodba!

 

Fájdalmas múlt: épülj belőle

Fájdalmas múlt épülj belőleFogj egy fénymásolópapírt és a bal felső sarkától a jobb alsóig rajzolj egy szép folyót. Nem kell lebénulni, én se tudok rajzolni, az összes rajzos pszichóteszten csillagot kaptam a nevem mellé, miszerint „vizsgálati helyzetnek ellenáll”, pedig simán csak arról van szó, hogy a pálcikaemberkéknél nem fejlődtem tovább sajnos, csak ezt a kockafejű pszichológusok nem hiszik el. Szóval rajzolj egy szép folyót. Lehet színes, rajzolhatod azokkal a színes tűfilcekkel, amiknek lehetetlenség ellenállni a papírírószerben (amikor tréningpénzből beszabadulok egy ilyen létesítménybe, mindig beleejtek néhányat a kosaramba), lehetnek fák az oldalán, benne meg halacskák, teknőcök, árvízi uszadékok, teljesen mindegy, a gyakorlat szempontjából az is éppen elegendő, ha húzol egy átlós vonalat a lapra. Csak az nem olyan esztétikus.

Kezdd el szépen kronologikusan feljegyezgetni azokat az eseményeket, amelyek jelentősen befolyásolták az életedet. Amik hatása annyira megváltoztatott, hogy ma már nélkülük nem lennél az, aki. Szánd rá az időt, nem ér facebook nyomkodás és netes szörfölgetés közben szimultán játszani. Na most. A folyó egyik partját tartsd fönn a jó élményeknek, a másikat pedig a rosszaknak. Mindegy, hogy melyik lesz melyik, most nem fogok belőle mélyanalitikus következtetéseket levonni a hároméves korod előtti nemi ábrándozásaidra vonatkozólag, egyszerűen csak szeretném, ha elkülönítenéd a jó élményeket a rosszaktól.

Gyűjtheted az utóbbi évek történéseit is, azokét, amik felnőttkorodban történtek és elmehetsz egészen gyerekkorodig. A lényeg az, hogy olyan eseményeket írj, amik veled történtek és pontosan emlékszel is rájuk, mert ezekkel az élményekkel tudsz majd dolgozni. Például ennél a gyakorlatnál nekem nem működik az „anyám mesélte, hogy kétévesen egy kifli felhasította a számat, amikor rohantam vele a folyosón, bár én nem emlékszem rá, de még mindig látszik a helye”. Ellenben azzal, hogy „a középiskolában előadást tartott egyszer Zemlényi Zoltán, a Hoppárézimi írója arról, hogy 15 éves korában elgázolták az Oktogonon, majd a hosszadalmas felgyógyulás alatt a körülötte élők azt hitték, értelmi fogyatékos, de ő olyan szívós kitartással jött vissza az életbe, hogy az nagyon nagy hatást tett rám”.

Jó, akkor hajrá, csinálhatod. Adok egy kis időt. Fájdalmas múlt épülj belőle

Ha javasolhatom, előbb csináld meg, aztán megyünk tovább, különben lelövöd magadnak a poént.

Tehát. Amikor összegyűjtötted azokat a dolgokat, amik nagy hatással voltak rád, nézd át a jó és rossz dolgokat egyaránt. Kézenfekvőnek tűnhet, hogy a jó parton lévőknek örülsz, a másik oldalon lévőknek pedig nem. Nyilván azt gondolod, sokkal boldogabb lennél, ha nem kellett volna átélned azokat a negatív dolgokat ott a másik parton. Meglepődnél, ha azt mondanám, hogy a rossz parton jegyzetelt események is hathatnak jól az életedre?

Már nem is olyan fájdalmas múlt

Mutatom, hogyan. Dolgozzunk egy kicsit az élménygyűjteményeden. Egyesével mind mögé tegyél nyilat, ami arra mutat, mit tanultál belőle. Néhány szó, rövidke mondat elég lesz, de ne hagyj ki egyet se. Mondjuk a fent említett Zemlényi-féle élményem nyila végére írhatnám, hogy „kitartás, újrakezdés nulláról”. Írj olyan tanulságokat, amiktől fejlődtél, amik hatására ma másként élsz, másképp gondolkozol. A rossz parton így ügyeskedhetsz: „szakítás a nagy szerelemmel” (élmény), „önállóság és saját értékeim felismerése” (tanulság). Vagy így: „lakás eladása kölcsönvisszafizetés okán” (élmény), „nulláról lehet kezdeni, de legalább nem mínuszból, nincs tartozás, komfortzóna elhagyása, rugalmasság a bérelt lakás miatt, a mi fontos és mi nem átértékelődése, a szeretet és összetartás fontosabb, mint a saját lakás és birtoklás (tanulság).

A tanulságot pedig vedd szigorúan. Hadd osszam meg veled a tanulság definícióját, mert most elérkeztünk oda, hogy jól fog jönni egy kis kapaszkodó a későbbiekre. „Tanulság mindig az, amit jól csináltál, vagy, amit legközelebb, hasonló helyzetben jól fogsz csinálni”. Ezzel el tudod engedni a dühöt és rágódást, s előre nézhetsz a jövőbe, ahol lehetőséged nyílik rá, hogy felülírd a múltat egy hasonló helyzetben mutatott (immár) jó viselkedéssel.
Fájdalmas múlt épülj belőleTehát hadd ismételjem meg, mert ez az alapja annak, hogy a rossz parton lévő dolgokból is tanulj: tanulság az, amit jól csináltál, vagy legközelebb, hasonló helyzetben jól fogsz. Így tehát a jó parton lévő dolgok az esetek túlnyomó részében simán tanulsággal szolgálnak. A rossz parton lévőket pedig meg kell dolgozni, hogy tanulság válhasson belőlük. Maga az esemény rossz, az élmény fájdalmas, nem szívesen gondolsz rá és ma már másképp csinálnád? Rendben van. Engedd el, mert a múlton senki nem képes változtatni (csak néhány forgatókönyvíró). Inkább nézz a jövőbe, mert az kínálja neked a lehetőséget, hogy legközelebb, hasonló helyzetben másképp csináld.

Tudom, tudom. Iszonyat nehéz elengedni. Én a rágódás mintapéldánya vagyok, nekem ne is mondd.

A jó parton lévő dolgok megmutatják, hogyan kell jól csinálni, a rossz parton lévő dolgok viszont kreatívvá tesznek, mert nem mutatják meg, hogyan kell jól csinálni, csupán azt, hogyan lehet rosszul… így hát neked kell próbálgatnod, rájönnöd, mi a megoldás, hogyan kell jól csinálni.

Nem azt mondom, hogy a gyakorlat végére minden rossz parton lévő dologra hálás szívvel fogsz tekinteni, hogy „jaj, de jó, hogy fősuli mellett éjjelente pultos voltam egy bárban, mert pénzre volt szükségem”, vagy „még jó, hogy elhagyott a pasim, mert utáltam a belvárosban lakni”, de abban biztos vagyok, hogyha becsülettel végigcsinálod a konverziót, akkor meglátod a rossz parton lévő dolgokban a tanulás irányát. És talán azt tudod majd mondani a végére, hogy „ma nem lennék ez az ember, ha nem történik meg velem”. És amire idáig eljutsz, máris biztos lehetsz benne, hogy nem fogsz jeges verítékben ébredni az éjszaka közepén. Legalábbis nem ezek miatt a rossz dolgok miatt, hiszen ezek addigra már kinn lesznek a jeges verítékes dobozból. Átkerülnek a feldolgozott élmények dobozba. Pipa.

Azt azért tisztázzuk, hogy nem minden tanulást csomagolnak rózsaszín bonbonos dobozba odafönn. Ha az osztálytalálkozódon nem szégyenpírral az arcodon akarsz egy virgin mojitot szürcsölgetni, míg a sikeres és gyönyörű gimis vetélytársnőidnek gejl sztorik garmada ömlik a szájából, akkor barátnőm, az a feladatod, hogy a fájdalomba csomagolt, csúnya dobozokban megtaláld a hogyanokat.

 

Kanál és bögre

DSCN5611Járt hozzám fél évig egy nagyon helyes, mosolygós lány, aki azon gondolkodott, hogy maradjon-e a kis önállóságot és kreativitást igénylő nyolcórás beosztásánál, vagy indítson-e kreatív és független vállalkozást inkább. Nem ezzel összefüggésben, de egyik nap kifakadt, mennyire idegesíti, amikor a pasija úgy issza a kávét, hogy a kanál a bögrében van. Percekig hallgattam, hogy ez az igénytelenség netovábbja, és egyáltalán, milyen megbízhatatlan ember az, aki így cselekszik.

Most mondtam volna meg neki, hogy én is az ellenséghez tartozom?