Lehet neked is otthon az irodád?

officeathome

officeathome

Irigykedve nézzük az Instagram- és Facebook-képeket, amelyeket külföldi ismerőseink posztolnak tengerpartról vagy hegyvidékről. Narancslevet kortyolgatva élvezik a naplementét, és mellékesen ölükben laptoppal dolgoznak. Magyarországon híján vagyunk ugyan tengernek és valódi hegyvidéknek, de az élmény ugyanekkora lehetne akár egy Balaton-parti nyugágyból is. Badacsonyi háttérrel vízpart mellől dolgozó barátaink képeivel nem nagyon találkozunk. Mi lehet ennek az oka?

A távmunka a közép-európai régióban még gyerekcipőben jár, a rugalmas munkavégzés elterjedése egyelőre döcögős – néhány üdítő kivételtől eltekintve. Nézzünk szét kicsit a nagyvilágban, hogyan változott az otthoni munkavégzés megoszlása a távmunka indulását követő években!

Az otthoni munkavégzés és a távmunka egyéb formáinak gyökerei természetesen az Egyesült Államokban keresendők. Itt már az 1990-es években elindult ez a lehetőség: 1995-ben, az internet hajnalán már magasabb százalékban dolgoztak távmunkában a munkavállalók (9%), mint ma Magyarországon. 2003-ban ez az arány megközelítette a 20 százalékot, ma már 40 százalék fölé kúszott a részben vagy teljes munkaidőben otthonról dolgozók aránya. A trend várhatóan folytatódik, a legutóbbi felmérések szerint az amerikai munkavállalók 68 százaléka szeretne élni a távmunka adta lehetőségekkel.

Az európai kép rendkívül vegyes: a kontinens jobb gazdasági helyzetben lévő országaiban a távmunkában dolgozók aránya az elmúlt két évtized alatt megháromszorozódott, sok ország esetében megnégyszereződött. Ma Dániában a munkavállalók 23 százaléka dolgozik néha otthonról, Svédországban 26 százalék, Hollandiában 21 százalék, de az arány jellemzően 10 százalékfölött van, viszont a mediterrán országokban alacsonyabb a távmunkával élők aránya.

A közép- és kelet-európai régióban ez az arány egyelőre jelentősen alacsonyabb, jellemzően öt százalék alatti. Kivételt képez Lengyelország, Ausztria és Szlovénia, ahol a távmunkát igénybe vevők aránya megduplázódott 1996 óta, s a nyugat-európai mintát követve mára tíz százalék fölötti.

Két évtizede, 1998-ban a magyar munkavállalóknak csak négy százaléka dolgozott alkalmanként távmunkából, ez az arány az azóta sem változott jelentősen. Azok aránya, akik gyakran élnek a távmunka nyújtotta lehetőséggel egyelőre három százalék körül mozog.

Meg lehet „úszni” a térbeni – és sokszor időbeni – kötöttségeken való lazítást? Ahogy látjuk, a régiónknál fejlettebb gazdaságok trendjei a rugalmas munkavégzés térhódítása felé mutatnak. Magyarország versenyképességének megőrzése érdekében nem kerülhetjük el, hogy ezeket a trendeket követve elinduljunk ezen az úton.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.