Amikor egy szakma magát szabályozza

ebarna

ebarna

Újságíróként coach képzésbe kezdek. A kérdéseimet ettől kezdve, nemcsak a saját (és persze az olvasó), hanem a kérdezett érdekében kell feltennem. Érdekes kihívás lesz.

Úgy tűnik, kezdenek komolyra fordulni a dolgok, nem csak azért, mert a képzésünknek már több, mint a fele eltelt és a márciusi vizsga időpontja egyre közeledik, hanem azért is, mert a legutóbbi alkalommal a coaching etikai kérdéseiben merültünk el, Mákos Nándor ACC, executive coach segítségével.

Nem mintha eddig nem lett volna komoly az új businesscoachok alapismereti, önismereti, pszichológiai és coaching eszközökben, gyakorlatban gazdag képzése, hanem mert amikor az ember a szakma – ráadásul nemzetközi – etikai kódexével szembesül, akkor mégiscsak megszeppen egy kicsit. Persze az újságírásnak is van etikája, az ember, pláne, ha a BBC-ből indult, ezt nem tévesztheti soha szem elől, mégis fontos pillanat az, amikor egy másik szakma szabályait kell elsajátítani. A coachingot nem a törvény és a jog szabályozza, hanem saját szabályozók mentén működik, vagyis önszabályoz. Így különsen fontos, hogy azok, akik ezt a szakmát művelik magukra nézve mennyire tekintik kötelezőnek, irányadónak mondjuk egy nemzetközi coaching testület (az ICF) etikai előírásait.

Mivel a coachoknak emberek tárják fel időnként a legbensőbb problémáikat, akár egy munkahelyi dilemma kapcsán, így érzékeny személyes és céges információk is a coach birtokába kerülhetnek, ezért az egyik legfontosabb alapkérdés a titoktartás, amely a coachra nézve kötelező. Hiszen ez alapozza meg a támogató folyamat során a bizalmas légkört. Hogy az ügyfél valóban meg merjen nyílni a coach előtt, hogy tisztában legyen azzal, hogy nem kell attól tartania, hogy az ülésen elhangzottak visszajutnak a vezető vagy egyáltalán céges fülekbe. Ez a kérdés még izgalamsabb és érzékenyebb, ha céges belső coachokról van szó, akiknek a szervezetben a feladatait, a belső coaching szabályozását alaposan át kell gondolni. Egy belső coaching például eleve nem zajlódhat főnök és beosztott viszonyában, vagyis közvetlen alá és fölérendeltségi helyzetben, hiszen ebben az esetben a coach és a coachee között jelentős érdekellentét állhat fenn. (Itt persze nem a coaching típusú vezetésről van szó, hanem hagyomásnyos coaching folyamatról.)

A bizalomhoz azért persze a titoktartáson túl más is kell, hiszen meg kell teremteni a megfelelő légkört, meg kell, hogy legyen a coach és a coachee között a kölcsönös szimpátia. Ennek megteremtéséhez a coachnak a szükséges szakmai kompetenciákkal rendelkeznie kell.

A szabályokat a coachnak és a coacheenak a partneri folyamat legelején kell lefektetnie szerződés formájában, amelyben tisztázzák a folyamat célját, a kereteket és felelősségeket is, hiszen éppen a partneri viszonyból és a fejlődési célból adódóan felelőssége nem csak a coachnak, hanem az ügyfélnek is van, hogy a coaching sikeres legyen.

Az etikai szabályok mindaddig, amíg az ember csak papíron találkozik velük, egyértelműek és tiszták. Ugyanakkor valós és egyáltalán nem fekete-fehér helyzetekben az igazán nagy kihívás megfelelően alkalmazni őket.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.