Miért nincsenek részmunkaidős állások?

jobangel

jobsharing.jpgAzt már tudjuk, hogy igény lenne rá, a törvényi háttér is kicsit értelmesebb, mint régebben volt, sok akadálya tehát nem lenne annak, hogy emberek részmunkaidőben dolgozzanak.

Két olyan alapvető szempont van (sok egyéb nüansz mellett), ahol ez mindig elbukik…

1. A munkáltatók

A munkáltatók sok év alatt (akár az elmúlt 100 évet is vehetjük) megszokták, hogy a munkavállaló addig dolgozik, amíg munka van, és ezért 8 órányi bért kell kifizetni. Néha bedobták a „túlórapénzt” motivációs tényezőnek… Ma sem ritka, hogy emberek 10-14 órákat dolgoznak 8 órás munkabérért, ami természetesen törvénytelen a munkáltató részéről. Ezt a „rugalmas munkaidő”-be csomagolva el lehet még mindig adni munkavállalóknak, ami szomorú. Emellett van még a “4 órára bejelentünk, jó, a többit zsebbe?” c. állások, ami konkrétan bűncselekmény, de a statisztikákban mint sikertörténet jelenik meg, “na ugye, hogy egyre nő a részmunkaidős foglalkoztatás” címmel kommunikálják az ezért felelős szakpolitikusok.

Sőt, még ma is vannak munkahelyek, ahol úgy áll fel délután 5-kor, a munkaidő végeztével a kolléga, hogy elnézést kér a többiektől, amiért ő már hazamegy…

Nyilván, ami 8 órába nem fér bele, az 4 vagy 6 órában sem tud elkészülni. A „megoldás” tehát az így működő munkáltatók szerint, hogy nem vesznek fel részmunkaidőst… A valós megoldás persze az lenne, ha úgy szerveznék a munkát, munkaköröket, pozíciókat hogy az beleférjen a megálmodott 4-6-8 órás munkarendbe. Igen, már munkakörtervezéskor lehetne részmunkaidős pozíciókat tervezni… De a munkakörtervezés is úri huncutság sok helyen.

Speciális formája lenne a részmunkaidős foglalkoztatásnak a job sharing, amikor 2 fő 4 órás tölt ki egy 8 órás munkanapot. Ennek plusz költségei vannak, és sajnos a cégek ezt nem igazán szeretnék vállalni. De ekkora munkaerőhiányban, amekkora miatt folyamatosan panaszkodnak, akár érdemes is lehet kiszámolni, mi a jobb: a plusz költsége ennek? Vagy az, ha egyes feladatok nem lesznek elvégezve, nem tud újabb projektet vállalni kapacitásproblémák miatt, ebből pedig elmaradt haszon lehet? Sőt, oda is el lehet jutni, hogy a kapacitásprobléma önmagában okoz kimutatható veszteséget: késve érkező áruk, rosszul intézett ügyek formájában, ami miatt vevők fordulnak el a cégtől, mennek versenytárshoz.

2. Az elérhető jövedelem

Ez a munkavállalói oldalon jelentkező probléma. Sajnos a 4 – 6 órában megkereshető jövedelem nem arányos a 8 órás munkaviszonyokkal. Ahol egy 8 órás állásból is nehéz kigazdálkodni a napi létet, ott egy 4 órás nem opció. Ha úgy gondoljuk, hogy a családban az anya újbóli, 4 órás munkavállalása plusz jövedelem, akkor mellé kell tennünk, hogy a gyermek elhelyezése (bölcsőde, óvoda) és a munkábaállás költségei (napi étkezés házon kívül, ruházat, utazás – oké, ez utóbbit fizetnie kellene a cégnek, de… )

Ezt az általános bérszínvonal emelkedésével lehet megoldani, és szerencsére vannak előremutató kezdeményezések. Hogy mást ne említsek, a két kiskereskedelmi lánc, ahol kifejezetten meghirdetnek 20-30-40 órás állásokat is, és informálnak az elérhető bérekről (ezt régebben nem támogattam, de lassan változik a véleményem). Vagy a hipermarket, aki szintén rugalmas a munkaidő tekintetében. Ami szomorú, hogy pont ott a legnagyobb az ellenállás, ahol legkönnyebben megoldhatók a részmunkaidős igények miatti változások: az irodai munkákban.

Mint mindig, most is oda lyukadunk ki, hogy szemléletváltás kell. Cégvezetők tehetik félre az egójukat, és nézhetik a cég érdekét: a kapacitáshiány miatt elvégzetlen munka több kárt okoz, mint annak elfogadása, hogy home officeban, részmunkaidőben is lehet dolgozni.

Azt már tudjuk, hogy igény lenne rá, a törvényi háttér is kicsit értelmesebb, mint régebben volt, sok akadálya tehát nem lenne annak, hogy emberek részmunkaidőben dolgozzanak.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.