Hogyan kezeld a szekrényből kidőlő csontvázakat?

jobangel

csontvaz.jpgHa valaha is vetted már át más munkáját, akkor ebbe a problémába szinte biztosan belefutottál. Otthagytak rád egy csomó olyan hibát, megoldatlan feladatot, elásott problémát. Amiket csak azután vettél észre, hogy a munkát már átvetted, az elődöd már ellovagolt a naplementében, te meg nem tudod, mit is kezdj ezekkel. Elég megterhelő még a napi munkát is elvégezni, mert még nem alakultak ki a rutinjaid. Kínos az elődöd ócsárolni, mert ő évekig ott volt, sokan szerették, ha az újonc azt mondja, hogy a kedvelt volt kolléga valójában egy trehány alak volt, az nagyon rossz a beilleszkedésed sikere szempontjából.

De valamit mégiscsak kezdeni kell a rádhagyományozott bajokkal.

Mert ártanak a cégnek, tehát ártanak neked is. Megoldás a jó öreg „sürgős és/vagy fontos” szemlélet (Eisenhower-mátrix), kicsit ráfaragva a helyzetre. Nyilván sürgősen megoldandó lenne minden, tehát sürgős és sürgős között kell lavírozni. A legfontosabb, hogy válogassuk ki az egyáltalán nem fontos „feladatokat”, azt hagyjuk a végére. Fontos, ami komoly kárt okozhat, ha nincs megoldva, vagy megoldásával az elmaradt haszonból bevételt és profitot lehet csinálni. Nem fontos, aminek már úgyis mindegy: ha megoldjuk, sem lesz jobb. A kérdés, hogy miért oldjuk meg az ilyeneket (pl. mert törvényi kötelezettség, vagy mert visszaszerezhetünk vele egy elpártolt vevőt, beszállítót stb.)

Továbbra is szem előtt kell tartani, hogy újonc vagy és hogy az elődödet nem sározhatod be. Tehát, muszáj négyszemközt kommunikálni erről a vezetőddel, aki neki is a vezetője volt. Először megkérdezni, hogy mégis mi történjen, ha ilyesmivel találkozol. A hozzáállásából látni fogod, mit vár el, hogyan gondolkodik az elődöd által elkövetett hibákról, el nem végzett feladatokról. Lesznek kérdései: milyen ügyek vannak, milyen hatása van ezeknek? Ezek után lehet konkrétan belekezdeni a problémák megoldásába.

Most jön a te érdemi munkád ebben: csinálni egy listát, bemutatni, mi a probléma, hogyan tervezed a megoldását, hová soroltad a prioritási listán, miért oda. Hogyan fogod megoldani, egyes megoldások kihatással vannak-e a napi munkádra, a most aktuális folyamatokra. Lesznek ügyek, amikre azt fogja mondani, hogy ezt már hagyjuk… Ha szakmailag ez is elfogadható (pl. nem számít mulasztásnak törvény szerint), akkor ne bolygasd. Lehet, hogy az elmaradt munka okozta veszteség kisebb, mint az a veszteség, amit a megoldása okoz (időd, energiád, addig nem tudsz más, aktuális feladattal foglalkozni). Legyen egy megállapodott jelentési rend erre: pl. minden héten egy kijelölt időpontban küldöd, mi hol tart, találtál-e újabb gondot stb.

Látszik, hogy ez a listakészítés, vizsgálat elég sok időt elvehet, ezért érdemes a főnöknek ezt is jelezni. Pl. napi egy órát erre fogsz szánni, így x idő alatt ezek megoldhatók. Legpraktikusabban a munkaidő utolsó óráját érdemes ezzel tölteni tapasztalataim szerint. Amikor már a „fű sem nő”, amikor az ügyek lecsengtek, és nyugodtan koncentrálhatsz a régi dolgokra. Van, amikor erre nincs lehetőség, akkor nem marad más, mint egy-két napra „felmentést” kérni a napi munkából és csak ezzel foglalkozni, ha ezen ügyek megoldása fontos és viszonylag sürgős.

Amint látszik, a csontvázak kisöprése leginkább diszkréciót és a tárgyilagosságot kíván tőled. Valamint óvatosságot: ha valamiről az a döntés született, hogy nem oldjátok meg, akkor legyen ez írásban. Erre is jó a heti írásos, e-mailes jelentés.

A fenti az ideális állapot. Az is előfordulhat, hogy a főnök úgy gondolkodik a problémákról, ahogy az szakmailag nem elfogadható számodra. Ezt persze az állásinterjún észre kellett volna venned, de jobb későn, mint soha… Ekkor – mivel még próbaidőben vagy – folytatni kell az álláskeresést. Semmi értelme annak, hogy előáss olyan ügyeket, amiket ő nem szeretné, ha előásnál, és mondjuk kirúg, mielőtt túl sokat ásol elő. Vagy nem rúg ki, de ha majd egyszer előkerül valami, te leszel a felelős. Ha még törvényi felelősség is járul ehhez, pláne nem érdemes kockáztatni.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.