Vera története, avagy a feladás nem bűn!

jobangel

giveup1.pngVan egy nagyon súlyos tévedés, amiben még segítő pályám elején magam is voltam: azt gondoltam, hogy emberek mindig a nekik legjobbat választják a lehetőségek közül, és rossz sorsuk valóban nehezen változtatható, kemény küzdelmek árán. Hű, mekkorát tévedtem! Szerencsére hamar felismertem a tévedésem. Ahogy egyre több emberrel beszéltem, találkoztam, kiderült: a megoldás szinte mindig kézenfekvő, sok esetben ő maga is látja, de nem választja. Mert a biztos rossz is jobb, mint a bizonytalan, talán jó.

Ez most leginkább Vera története alapján jutott eszembe. Vera közmunkás, diplomával, ebben a státuszában elvtelenül ki is használják.

A cikk szerint „Beülhetne például egy ügyfélszolgálatba „rendes” bérért, de akkor valószínűleg már sosem vezetne vissza út a választott szakmájához, amelyben még így, közmunkásként is szívesebben dolgozik. Ezt az utat megpróbálja elkerülni, kitart, ameddig tud.” Erről beszéltem, mikor a kitartás káros voltát elemeztem. Vera, amikor már nem lesz képes kitartani, összeomlik. Akkor már versenyszférában sem lesz esélye.

Ilyenkor mondom a segítettemnek: nem kellenek hősök, mártírok, nem kell kitartani a semmire. Verának is azt mondanám, hogy most azonnal adja be az álláspályázatát az összes létező ügyfélszolgálatos állásra. Mellette találja ki, hogy a szeretett szakmáját hogy tudná hobbiként, alkalmi vállalkozásként űzni. Nem az a hős, aki értelmetlenül szenved, hanem aki mer változtatni. Pont azért kell merni, mert ez itt már a gödör alja. Semmire nem jut a kitartással. Innen nem lesz jobb, de még a maradék esélye is elveszik. Keresi ő az állásokat, tessék-lássék módon, kamuzik az álláspályázataiban: „Vera ezért most már úgy próbálkozik, hogy a végsőkig próbálja titkolni közmunkás létét. Életrajzában inkább úgy fogalmaz, hogy három éve bizonyos projekteken dolgozik az állami intézményben.”, ami azért is nagy hiba, mert a közszférán belül pályázik, így kamuval tovább rombolja a lehetőségeit. Ő is tudja, más is tudja, hogy ez kamu…

És akkor jönnek a kifogások:
Vera a nyílt álláspiacon szintén esélytelen arra, hogy konyhai mosogatónál magasabb szintű pozíciókra pályázzon.” — Meg se próbálta ugye, mert ő kitart a szakmájában… Nem a mosogatást kell megpróbálni, hanem pl. a nyelvtudásából élni. Inkább hagyja megkopni, kitartóan ám.

Most sok olvasó azt gondolhatja, felháborodva, hogy bántom ezt a nőt. Nincs szándékomban bántani, ennél távolabb semmi sem áll tőlem. Azt remélem, megtalálom így, eljön hozzám (pro bono foglalkoznék vele természetesen), és kitalálom vele, hogy a versenyszférában dolgozva hogyan tudná a szeretett szakmáját is űzni. Mert ez egy olyan szakma, amit szerinte örömmel lehet csinálni, de láthatólag pénzért nem. Valószínűleg sosem volt ideje arra, hogy leüljön, és átgondolja mindezt. Kérdeznék tőle sokat, megismerném a lehetőségeit, mert ezeket ő maga is látja, csak valamiért olyan távolinak tartja, hogy hozzá sem fog kiaknázni őket.

Ami miatt ez a történet mégis jó, hogy bemutatja, nem reménytelen a helyzete (még). Mert tudja ő, mit kell csinálni, de nincs bátorsága/ereje/támogatója, hogy meg merje csinálni. Tudja, hogy a szakmájából nem fog megélni, de a sok kitartást propagáló irományok, motivációs lózungok kialakították a legtöbb emberben a megfelelési kényszert: feladni bűn. Az ő állapotában vergődni meg nem jó, tehát a szenvedést mégiscsak fel kellene adni.

A helyzete akkor lesz reménytelen, amikor a „kitart, amíg tud”-ból eljut a „nincs tovább”-ba. Remélem, nem jut el. Hamarabb feladja a ragaszkodást a lehetetlenhez. Hajrá, Vera! Keress meg, ha olvasod ezt!

(E posztból kimaradt a közmunka károsságának kitárgyalása, terjedelmi okok miatt. De hogy ne maradjon ki teljesen, sommásan íme: a közmunkánál károsabb intézmény a munkavállalókra nézve nem sok van. Igen, ex cathedra, meg igen, ezt tényleg így gondolom.)

———————-

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg, hátha ezzel te is segítesz másoknak!

Ha személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból vagy ingyenes online önéletrajz-konzultációért írj nekem!

———————-

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.