Tücsök és bogár 2. – még több idióta álláshirdetés

A múlt heti sikerre való tekintettel még pár „szépséget” hoztam nektek. Ezek már nem csak bosszantóan szakmaiatlanok, hanem itt-ott viccesek is, ha elvonatkoztatunk attól, hogy emberek állása, megélhetése múlik ilyen “terméket” kezükből kiadó embereken.

Ui: Kedves HR-esek! Nem megsértődni kell, hanem tanulni belőle! Az álláskeresők is folyamatosan tanulnak önéletrajzot írni… Csak nekik nincs erre külön főiskolai-egyetemi szak.

Jó szórakozást!

[Read the rest of this entry…]


Tücsök és bogár – idétlen álláshirdetések

munkatars.png

Az összes fejvadász, toborzó cég, de még a HR-esek is szívesen idéznek félresikerült CV-kből, mindannyiuk derültségére – ez persze nem túl előremutató, de nem is ez a céljuk vele. De most visszakapják ezt 🙂

Tekintve, hogy az álláskeresőnek nem szakmája a CV-írás, nekik viszont szakmai munka az álláshirdetés megírása, és ha az álláskereső ad ki ilyen munkát a kezéből… á, hagyjuk…úgyis értjük mindannyian. Hátha most majd az álláshirdetők alkotói is megértik.

Köszönet a sok-sok közreműködőnek, akik az ilyent „gyöngyszemeket” évek alatt figyelmembe ajánlották. Íme a legjobbak:

[Read the rest of this entry…]


Cégek a munkavállalókért

job_satisfaction.jpgMúlt héten tettem némi kitérőt abba az irányba, mi értelme is van a munkának úgy általában, ill. hogyan érdemes értelmet keresni/találni benne. Minden esetben a munkáltatón is múlik, hogy a munkavállaló jól érezze magát. Ha nem érzi jól magát, előbb utóbb elhagyja a munkahelyet, a munkáltató pedig csodálkozik: egy 1000 fős cégből akár 700 fő is elvándorolhat egy év alatt. Ez 70%-os fluktuáció, aminek brutális költségei is vannak. Nem csak az új ember megtalálása, de a hatékonyság oldaláról is: a munkavállaló, akivel nem bánnak jól, nem lesz igazán hatékony. Erre vannak munkáltatói „ellenérvek”, hogy a „nem jótékonysági intézmény”, meg „én is küzdök naponta”, meg „kényelmes a havi fixre várni”. Ezek a rossz munkáltató saját megnyugtatására koholt „érvek”, valójában sosem működnek. Egyetlen munkavállaló sem lesz hajlandó együtt szenvedni a cégtulajjal, csakmert szegény nem boldog a saját cégében…Muszáj lesz a munkáltatónak érdemi lépéseket tenni azért, hogy a fluktuáció költségétől – és ebből származó piaci rosszhírétől – megszabaduljon. Pl. megbecsülni a munkavállalót, törődni azzal, miben érzi jól magát, megmutatni a munkája értelmét, célját. Most ez utóbbira térek ki.

[Read the rest of this entry…]


A munka értelme

ilovemyjob.jpgA nyarat általánosságban álláskeresési uborkaszezonként lehet értékelni (kivétel azért van, tehát állást keresni nyáron is kell), ezért úgy gondoltam, inkább a munkáltatók szemléletének alakításával próbálkozom és „jómunkahelyes” témákat vettem elő. Ám a múlt heti posztom alatt megindult a kommentelés arról, hogy a munka kényszer-e vagy az önmegvalósítás eszköze, vagy… Sokféle szempont van, kifejtek néhányat. Ezek talán motivációs levélhez is ötleteket adnak, az útkeresőknek is segíthetnek.

Munka, mint megélhetés (kényszer?)

Van olyan helyzet, amikor mindegy milyen a munkánk, csak fizessenek érte, mert bevétel kell. Csak azért indulunk el minden nap munkába, mert tudjuk, hogy jövő hónap elején jön egy összeg, amivel fedezhetjük anyagi szükségleteinket. Még az sem biztos, hogy ez az összeg alacsony, de a tevékenység, amiért kapjuk, egyáltalán nem nyújt örömet, nem ad elégedettség-érzést. Látni kell ebben is a pozitívumot: segít abban, hogy az anyagi helyzeted rendeződjön/ne romoljon rohamosan. Ebben persze nem szabad benneragadni, mindig kell jobbat keresni. Ha pedig nem így indult, és valójában a fizetés összege sem problémás, mégsem okoz semmilyen örömet, sőt kifejezetten frusztráló, érdemes átgondolni, hogy kiégéses tünetek-e ezek…

———–

A következő 3 szempont már jóval pozitívabb nézete a munka értelmének.

[Read the rest of this entry…]


Te is lelépnél próbaidőben?

probationary.jpgKapok ilyen kérdéseket is: nem ciki lelépni próbaidőben? Mit fognak gondolni? A nehezen átvészelt álláskeresés után jött a csalódás az új munkahelyben, most mi lesz? Nem olyan a munka, nem olyan a főnök, nem jó az eladnivaló termék, nincs is az, amit ígértek stb. Mi legyen? Mit fognak gondolni, ha ő most lelép?

A viszontkérdésem ilyenkor mindig egyszerű: Ki a fontos neked? Te magad, a karriered, vagy a munkáltató jóérzése? Szépen, sértődés nélkül is fel lehet mondani. De az, hogy csak azért ítéled magad mártírszerepre, hogy más ne gondoljon rosszat, egyáltalán nem tesz jót neked. Ha nem felel meg valami, próbáld tisztázni és/vagy keresgélj tovább, ha van új állás, mondj fel (addig ne, amíg más nincs!) Emellett persze érdemes nem kapkodni, és racionális döntést hozni. Az esetleges első kudarctól, rossz ómentől nem szabad megijedni, kezdeti nehézségek mindenhol lesznek. Gondold át, mi nem tetszik, hogy lehet-e rajta változtatni, megoldható-e, vagy tényleg el kell menni egy másik munkahelyre. Milyen okok vezethetnek a próbaidős munkavállalói felmondáshoz? Gondolva a munkáltatókra is, akik nem értik, miért is lépett le a drágán toborzott ember, pár apróságot az ő nézőpontjukból is hozzáteszek.

[Read the rest of this entry…]


Munkavállalói juttatások, amik a munkáltatóknak is előnyösek

home_office.jpgAz, hogy a munkáltatók kreativitásán múlik a termelékenység, nem újdonság, de hogy egyes esetekben a munkavállaló egy-egy juttatás hatására hatékonyabb lesz, sokszor újdonság. És itt nem a motivációra, ösztönzőkre gondolok, hanem simán a munkaeszközökre, és a munkarendre, amivel sokat könnyíthetik a munkavállaló életét, és – itt jön a döbbenet – a munkavállaló ettől hatékonyabb lesz. Ezek multikörnyezetben nem korszakalkotó ötletek, nagyobb magyar cégeknél szintén bevett gyakorlat, de a kkv-s vezetői körökben erős ellenállásba ütköznek.

[Read the rest of this entry…]


Az álláskeresés lelki gátjai 3. – Hogyan dolgoznak a segítők?

consultation.pngAz előző két cikkemben (itt és itt) az álláskeresők lelki problémáival, foglalkoztam, illetve azzal, hogyan éli meg ezt az álláskereső, az interjúztató. A segítői hozzáállás még hátravan. Segítőként azért érdemes ezzel is egy kicsit foglalkozni, hogy aki hozzám fordul, tudja, mit várhat, és miért azt a hozzáállást kapja, amit. Illetve, ha valaki nem gyakorlott segítőként akar valakin segíteni egy álláskeresőn, talán adhatok pár szempontot, ami az ő segítői szerepét is sikeressé teheti (mert tárgyi tudás nélkül a jószándékúnak hitt segítség is sokat árthat).

Köztudott rólam, hogy igen rossz társ vagyok egy közös siránkozásra, sajnálkozásra sem engem kell keresni. Mert ezek nem segítenek, ettől senki sincs beljebb. Ami segít, hogy a felvetett problémákra tudok valamilyen objektív megoldást javasolni (az is előfordul, hogy nincs ötletem, de akkor ezt is megmondom, ill. azt, hogy kinek lehet ötlete erre, hová érdemes fordulni, vagy hogyan lehet kideríteni, mi a probléma). Nem fogok senkit alaptalanul biztatni, vigasztalni, dicsérni. Nem fogok vele egyetérteni, csak azért, hogy ne bántsam meg, de természetesen arra is figyelek, hogy ha nem is értek egyet, bántó ne legyen az ellentmondásom. Csak akkor kap egyetértést, ha tényleg úgy gondolom, hogy egyetértek az adott felvetéssel. Hurráoptimizmussal sem vádolhat senki, a hitegetés sem az én műfajom.

A pozitív hozzáállás, mint lélekölő tevékenység

Amikor egy álláskereső segítséget kér, többnyire először a családnál, az ismerőseinél próbálkozik.

[Read the rest of this entry…]


Az álláskeresés lelki gátjai 2. – Csak a kiegyensúlyozott emberek kapnak jó állást?

bad_inteview2.jpgA múltkor foglalkoztam az álláskeresőket akadályozó lelki problémákkal, ennek céges oldali kezelése viszont nem maradhat ki, tehát most ezzel foglalkozom.

Tipikus céges „elvárás”, hogy kiegyensúlyozott, lelkes, boldog álláskeresőket vár egy-egy állásinterjú előtt, és minimális empátiát sem mutatnak azon jelöltek felé, akiket az önéletrajzuk alapján szakmailag alkalmasnak látnak. Vagy nem tudják, hogy kell kimutatni az empátiát, és leereszkedő, felsőbbrendű viselkedés lesz belőle. Megint nem érdemes kitérni arra, hogy kik viselkednek így az interjúztatók közül, mert mindenféle szakma, mindenféle pozíció képviselői. A leggyakoribb panasz álláskereső nőktől a férfi interjúztatókra érkezik hozzám (szakmai vezetők, cégvezetők), álláskereső férfiaktól a HR-es nőkre… Mintám ugyan nem reprezentatív, de azért mégiscsak jelez valamit…

[Read the rest of this entry…]


Az álláskeresés lelki gátjai I. – Az álláskereső kommunikációja

job_losing.jpgVan, aki rengeteg tanácsadás és mindenféle próbálkozás után is hosszú időt vergődik az álláskeresés csapdájában. Ilyenkor a sikertelenség mögött nem az álláskeresési tudás hiánya áll, hiszen azt meg lehet tanulni: önéletrajzot írni, motivációs levelet írni egy idő után már könnyű, csak tárgyi tudás (és persze jó adag szerencse) kérdése, hogy sikeres álláspályázatai legyenek. A sikeres álláspályázat ugye annyit „tud”, hogy eljuttat állásinterjúra, ez a dolga. Semmi egyéb! Ebben simán tudok segíteni, Jobangelként ennyit vállalok, de sokszor látszik: másfajta támogatás is kellene az álláskeresőnek, leginkább lelkiekben.

Mert az állásinterjún csúnyán félremehet a kommunikáció, a bennünk rejlő lelki gátak miatt.

[Read the rest of this entry…]


Facebook-közlések, amik miatt nem te kapod az állást

facebook-search1.jpgAz álláskeresők közül sokakat akár közösségi oldalon való megnyilvánulások miatt is kiszórhatnak a szóbajöhető jelöltek közül. Hogy jó-e, ha utánajárnak a leendő munkáltatók a Facebookon a jelölteknek vagy sem (én spec. nem tartom fair-nek a jelölttel szemben ezt), azt egy másik poszt témája fejtegetni, most a szokásos „részegbulisképetne” tanácson túlmutatóan szedtem össze pár olyan megnyilvánulást, ami akadályozza az álláskeresést.

[Read the rest of this entry…]


  • JobAngel

    Régóta állást keresel, de mégsem sikerül találnod? Unod az álláskeresős cikkek hasznavehetetlen tanácsait? Nem boldogulsz az önéletrajzírással, motivációs levéllel?
    Írj nekem, segítek! Ingyen.
    Kapcsolat: jobangel.hu@gmail.com