Te is lelépnél próbaidőben?

probationary.jpgKapok ilyen kérdéseket is: nem ciki lelépni próbaidőben? Mit fognak gondolni? A nehezen átvészelt álláskeresés után jött a csalódás az új munkahelyben, most mi lesz? Nem olyan a munka, nem olyan a főnök, nem jó az eladnivaló termék, nincs is az, amit ígértek stb. Mi legyen? Mit fognak gondolni, ha ő most lelép?

A viszontkérdésem ilyenkor mindig egyszerű: Ki a fontos neked? Te magad, a karriered, vagy a munkáltató jóérzése? Szépen, sértődés nélkül is fel lehet mondani. De az, hogy csak azért ítéled magad mártírszerepre, hogy más ne gondoljon rosszat, egyáltalán nem tesz jót neked. Ha nem felel meg valami, próbáld tisztázni és/vagy keresgélj tovább, ha van új állás, mondj fel (addig ne, amíg más nincs!) Emellett persze érdemes nem kapkodni, és racionális döntést hozni. Az esetleges első kudarctól, rossz ómentől nem szabad megijedni, kezdeti nehézségek mindenhol lesznek. Gondold át, mi nem tetszik, hogy lehet-e rajta változtatni, megoldható-e, vagy tényleg el kell menni egy másik munkahelyre. Milyen okok vezethetnek a próbaidős munkavállalói felmondáshoz? Gondolva a munkáltatókra is, akik nem értik, miért is lépett le a drágán toborzott ember, pár apróságot az ő nézőpontjukból is hozzáteszek.

[Read the rest of this entry…]


Munkavállalói juttatások, amik a munkáltatóknak is előnyösek

home_office.jpgAz, hogy a munkáltatók kreativitásán múlik a termelékenység, nem újdonság, de hogy egyes esetekben a munkavállaló egy-egy juttatás hatására hatékonyabb lesz, sokszor újdonság. És itt nem a motivációra, ösztönzőkre gondolok, hanem simán a munkaeszközökre, és a munkarendre, amivel sokat könnyíthetik a munkavállaló életét, és – itt jön a döbbenet – a munkavállaló ettől hatékonyabb lesz. Ezek multikörnyezetben nem korszakalkotó ötletek, nagyobb magyar cégeknél szintén bevett gyakorlat, de a kkv-s vezetői körökben erős ellenállásba ütköznek.

[Read the rest of this entry…]


Az álláskeresés lelki gátjai 3. – Hogyan dolgoznak a segítők?

consultation.pngAz előző két cikkemben (itt és itt) az álláskeresők lelki problémáival, foglalkoztam, illetve azzal, hogyan éli meg ezt az álláskereső, az interjúztató. A segítői hozzáállás még hátravan. Segítőként azért érdemes ezzel is egy kicsit foglalkozni, hogy aki hozzám fordul, tudja, mit várhat, és miért azt a hozzáállást kapja, amit. Illetve, ha valaki nem gyakorlott segítőként akar valakin segíteni egy álláskeresőn, talán adhatok pár szempontot, ami az ő segítői szerepét is sikeressé teheti (mert tárgyi tudás nélkül a jószándékúnak hitt segítség is sokat árthat).

Köztudott rólam, hogy igen rossz társ vagyok egy közös siránkozásra, sajnálkozásra sem engem kell keresni. Mert ezek nem segítenek, ettől senki sincs beljebb. Ami segít, hogy a felvetett problémákra tudok valamilyen objektív megoldást javasolni (az is előfordul, hogy nincs ötletem, de akkor ezt is megmondom, ill. azt, hogy kinek lehet ötlete erre, hová érdemes fordulni, vagy hogyan lehet kideríteni, mi a probléma). Nem fogok senkit alaptalanul biztatni, vigasztalni, dicsérni. Nem fogok vele egyetérteni, csak azért, hogy ne bántsam meg, de természetesen arra is figyelek, hogy ha nem is értek egyet, bántó ne legyen az ellentmondásom. Csak akkor kap egyetértést, ha tényleg úgy gondolom, hogy egyetértek az adott felvetéssel. Hurráoptimizmussal sem vádolhat senki, a hitegetés sem az én műfajom.

A pozitív hozzáállás, mint lélekölő tevékenység

Amikor egy álláskereső segítséget kér, többnyire először a családnál, az ismerőseinél próbálkozik.

[Read the rest of this entry…]


Az álláskeresés lelki gátjai 2. – Csak a kiegyensúlyozott emberek kapnak jó állást?

bad_inteview2.jpgA múltkor foglalkoztam az álláskeresőket akadályozó lelki problémákkal, ennek céges oldali kezelése viszont nem maradhat ki, tehát most ezzel foglalkozom.

Tipikus céges „elvárás”, hogy kiegyensúlyozott, lelkes, boldog álláskeresőket vár egy-egy állásinterjú előtt, és minimális empátiát sem mutatnak azon jelöltek felé, akiket az önéletrajzuk alapján szakmailag alkalmasnak látnak. Vagy nem tudják, hogy kell kimutatni az empátiát, és leereszkedő, felsőbbrendű viselkedés lesz belőle. Megint nem érdemes kitérni arra, hogy kik viselkednek így az interjúztatók közül, mert mindenféle szakma, mindenféle pozíció képviselői. A leggyakoribb panasz álláskereső nőktől a férfi interjúztatókra érkezik hozzám (szakmai vezetők, cégvezetők), álláskereső férfiaktól a HR-es nőkre… Mintám ugyan nem reprezentatív, de azért mégiscsak jelez valamit…

[Read the rest of this entry…]


Az álláskeresés lelki gátjai I. – Az álláskereső kommunikációja

job_losing.jpgVan, aki rengeteg tanácsadás és mindenféle próbálkozás után is hosszú időt vergődik az álláskeresés csapdájában. Ilyenkor a sikertelenség mögött nem az álláskeresési tudás hiánya áll, hiszen azt meg lehet tanulni: önéletrajzot írni, motivációs levelet írni egy idő után már könnyű, csak tárgyi tudás (és persze jó adag szerencse) kérdése, hogy sikeres álláspályázatai legyenek. A sikeres álláspályázat ugye annyit „tud”, hogy eljuttat állásinterjúra, ez a dolga. Semmi egyéb! Ebben simán tudok segíteni, Jobangelként ennyit vállalok, de sokszor látszik: másfajta támogatás is kellene az álláskeresőnek, leginkább lelkiekben.

Mert az állásinterjún csúnyán félremehet a kommunikáció, a bennünk rejlő lelki gátak miatt.

[Read the rest of this entry…]


Facebook-közlések, amik miatt nem te kapod az állást

facebook-search1.jpgAz álláskeresők közül sokakat akár közösségi oldalon való megnyilvánulások miatt is kiszórhatnak a szóbajöhető jelöltek közül. Hogy jó-e, ha utánajárnak a leendő munkáltatók a Facebookon a jelölteknek vagy sem (én spec. nem tartom fair-nek a jelölttel szemben ezt), azt egy másik poszt témája fejtegetni, most a szokásos „részegbulisképetne” tanácson túlmutatóan szedtem össze pár olyan megnyilvánulást, ami akadályozza az álláskeresést.

[Read the rest of this entry…]


Sokadszor: idétlen állásinterjú-kérdések

Ez a cikk jött szembe velem ma. Ízlelgettem, olvasgattam, mert vannak benne érdekességek, sok-sok hasznos tanulság. És néhány pontatlan megfogalmazás, pl. i dézet a cikkből: „Nem a tudást keressük elsősorban, hanem az attitűdöt” – nyilván nem arra gondolt, hogy szorgalmas hülyéket keresnek, mert az még egy ekkora cégnek is a halálát okozhatja…). A hülye állásinterjú-kérdések megválaszolásáról már sokszor írtam tanácsokat itt a blogon álláskeresőknek, de mindez nem sokat ér, ha az interjúztatók, ilyen magas szintű HR-vezetők sem értik, miért is nem tud mit kezdeni az álláskereső egyik-másik kérdésükkel. Nem, nem azért, mert felkészületlen és lusta. Egészen más okai vannak!

Ami fontos lenne – és most inkább a munkáltatókhoz szólnék ezzel a poszttal – hogy megértsük az álláskereső helyzetét a munkáltatói székből. A cikk felhozza, hogy a pályakezdő álomvilágban él, azt hiszi, hogy 2 éven belül vezető lesz. Persze, hiszen ezzel kábították az egyetemen, főiskolán olyan oktatók, akik sosem látták a versenyszférát a munkaerőpiacról (már bennünket, X generációsokat is ezzel hülyítettek, nem újdonság ez) És azt nem is tudja egy pályakezdő, hogy nemcsak vezetőként, de specialistaként is kereshet olyan jól, hogy elégedett legyen vele, érdemes lehet erre is gyúrni. Akiben pedig nincs vezetői ambíció, meg is van lőve rögtön, mert a specialista-opciót nem említi senki, és azt hiszi, mindenkitől vezetői ambíciót várnak, hiszen tele a net azzal, hogy az ambíciózus, dolgozni akaró jelölteket szeretik. Nyilván ezt fogja mondani az állásinterjún, mert meg akar felelni az elvárásoknak. Kedves Munkáltatók, az álláskereső pályakezdőknek meg lehet mutatni állásbörzén, nyílt napon stb. miért is jó specialistának lenni, és akkor nem jön majd azzal mindenki, hogy vezető akar lenni.

Szintén furcsa gondolat, hogy „A másik [hiba] a felkészültség hiánya, anélkül jön el egy interjúra, hogy átgondolná, miért is lenne ő jó nekünk” — Mert nem tudja, miért lenne jó nektek. Azt ti tudjátok, Kedves Munkáltatók. Ő jön, hozza a végzettségeit, nyelvtudását, ha van, akkor tapasztalatát, hajlandóságát, hogy nálad dolgozzon. De azt nem tudja megmondani kívülről, hogy te, mint munkáltató mindezt, hogy tudod kiaknázni. Nem ismeri a céget, a pozícióról egy sablonos álláshirdetésből tájékozódott, amit talán az állásinterjú elején kiegészítettél még pár dologgal. Egy ilyen kérdésre leblokkol, zavarba jön, mert fogalma sincs, mit vártok most tőle. Adjon HR-es tippeket, mit kezdhetnétek a 3 különböző idegennyelv-ismeretével? Ő csak annyit tud, hogy ott van előtted a portékájával, ami a tudása, munkakedve, az önéletrajza alapján megfelel, készen áll arra, hogy jobban megismerjétek… Főleg pályakezdőnek gáz ezt a kérdést feltenni, mert jó eséllyel nem sok céget látott belülről, ha gyakornokként mégis, akkor sem „igazi” pozícióban dolgozott, csak besegített másoknak.

A szerénység hiánya, mert egy nagyvállalatnál rengeteget kell tanulni, és ha valaki előadja, hogy ő mindent tud, az könnyen hiteltelenné válik.” — Ha meg azt mondja, hogy nem tud mindent, kiszórjátok a jelöltek közül… Egyszerűbb lenne szakmailag letesztelni, mit tud, és arról beszélni utána, mit kellene még tanulnia. El fogja fogadni, hogy van még mit tanulnia, hiszen tele van bizonytalansággal. De pályakezdőként tényleg úgy gondolja, hogy tárgyi tudás szintjén mindent tud, hiszen minden vizsgát teljesített, diplomamunkát megvédte, amit eddig elvártak tőle a suliban, azt tudja. Neki ez a „minden”. Ez nem a szerénység hiánya, hanem az élettapasztalat, munkatapasztalat hiánya – ezt meg ne rójuk fel huszonkét éveseknek. Ő még azt hiszi, minden flottul megy minden cégnél, hiszen megtanulta, hogy van folyamat, meg minőségbiztosítás, gőze sincs arról, hogy milyen problémákkal fog majd szembesülni. Tehát, megint fordítva ültök a lovon: ne azt kérdezzétek, mit tud úgy általában, mert akkor csak azt tudja mondani, hogy mindent, amit kell. Hanem azt kérdezzétek, hogy konkrétan ezt vagy azt tudod-e, vagy ha nem, az sem baj, de meg kell tanulnod. És akkor vissza is jutottunk oda, hogy meg kell tudni fogalmazni, mit kell tudnia a jelöltnek. Nézzétek csak meg az álláshirdetéseiteket! (ha már Telekom HR-vezető, pont egy telekomos pályakezdős-gyakornokos hirdetést hoztam, a képre kattintva olvasható méretben is megtekinthető):

telekom_copy.jpg

Ebben is olyan semmitmondó általánosított „feladatok” vannak, mint szervezési feladatok ellátása [Mit kell szervezni? Rendezvényt vagy a vezető utazásait? Ha pedig az a válaszod, hogy „mindent”, akkor a jelölttől is fogadd el, hogy ő meg „mindent” tud], meg ilyenolyan felsővezetői titkár munkájának segítése… Milyen felsővezető? Kicsit mást kell tudni egy IT igazgató mellett, mint egy számviteli igazgató vagy egy beszerzési igazgató mellett. Miközben fogalma sincs arról az álláskeresőnek – szerintem még annak sem, aki az álláshirdetést írta – hogy milyen tárgyi tudás kell ahhoz, hogy pl. egy számviteli vezetőnek megfelelő jelentéseket generáljon az asszisztensének az asszisztense, mert ugye ez az a pozíció. (Ami gyakornoknak tökjó lehetőség, csak épp erre mégis hogyan készüljön fel az álláshirdetés alapján?) És mégis mit jelent nálatok az „operatív irodavezetői tevékenység”? Főleg asszisztens asszisztensének pozíciójából…

Az éremnek mindig két oldala van. Ha elvársz valamit munkáltatóként, az lenne a minimum, hogy leírd, mit vársz el. Most ebből az interjúból egy vezetőtől megtudtuk. De nem ad interjút a sajtónak minden cég HR-vezetője, így marad a vakonrepülés a pályakezdőnek. Esetleg eljut hozzám, és a 20 éves munkatapasztalatommal talán ki tudom találni, mit is akar hallani az, aki az ilyen álláshirdetést írja. Ez alapján talán tudok segíteni egy olyan álláspályázati anyag megírásában, amivel eljut állásinterjúra. Aztán állásinterjún megkapja a kérdést, hogy miért is lenne ő jó nektek. És megy a kukába az ő lelkesedése és munkája, de még az én segítő munkám is.


Állásból váltanál állásba? És tudod, hány nap a felmondási időd?

resignation.pngAz általános tapasztalat az, hogy állásból másik állást találni könnyebb, még a nyilvánvaló nehézségek ellenére is, mint pl. nehézkes állásinterjúra járás, folyamatos aggódás és szervezés, nehogy kitudódjon a jelenlegi helyeden. És akkor állásinterjún elhangzik a kérdés, hogy „mikor tudna kezdeni?” Ez egyfelől jó jel, másfelől felvethet újabb stresszes helyzetet, amit meg kell oldani. Mert már egyáltalán nem egyértelmű a 30 nap, és sokan csak akkor döbbennek rá erre, amikor felmondáskor felhívják erre a figyelmüket. Mert az „új” Munka Törvénykönyve (2012. évi I. törvény) megenged akár max. hathavi felmondási időt is. Amit a munkavállaló a szerződéskötéskor vagy tudatosan elfogadott, vagy csak simán figyelmetlen volt, és így írta alá a munkaszerződést. Nincs veszve semmi ilyenkor sem, “csak” tárgyalni kell.

[Read the rest of this entry…]


Ezért ne írj lózungokat az önéletrajzodba!

bla.jpgA sablonok és klisék átkos hatása, hogy az álláskeresők többsége képtelen saját szavaival megfogalmazni egy-egy gondolatot, de még az általa használt klisét sem tudja kifejtve, részletezve elmondani, ami az állásinterjúk csődjét hozza magával. A legtöbb sikertelen állásinterjú nem a szakmai vonalon bukik el, hanem ezen. Ha a lózungokat komolyan veszi az állásinterjún a munkáltató, az álláskereső nagyon nagy bajba kerül. Mert nincsenek saját szavai, gondolatai az adott kérdésről, a klisé meg jól hangzott, így bennehagyta a CV-ben, át sem gondolta, mit jelent.

[Read the rest of this entry…]


Munkaerőhiány, dráguló munkaerő, és nehézkes álláskeresés ugyanazon a piacon – hogy is van ez?

cry.jpgOlvasom a mellékelt cikket a K&K magazinban. KKV-knek készült gazdasági magazin ez, és pl. most foglalkozik a munkaerőhiány kérdésével is. Irányított figyelem, vagy a sors keze, de facebookos jártamban-keltemben a múlt héten több munkáltatói posztba, kommentbe is belefutottam. Állították, hogy nem találnak munkaerőt, pedig “hűde” ajánlatuk van. Mint kiderült, az egyiküknek az ajánlatáról voltak téves gondolatai (nem volt jó), volt, aki csak a rendszert szidta egy kicsit, megint más a problémához jobban ragaszkodott, minthogy megoldást keresett volna. A végén még nem lesz igaza, és talál munkavállalót? Borzalmas lenne feladni az álláspontját, és boldogan vinni tovább a boltot… (hozzáteszem, álláskeresőknél is találkozom ezzel az attitűddel, ugye nekik szokott igazuk lenni, és nem állásuk.)

Szóval, a cikk. Ha csak ebből tájékozódunk, úgy látjuk, hogy a becsületes vállalkozások hiába küzdenek

[Read the rest of this entry…]


  • JobAngel

    Régóta állást keresel, de mégsem sikerül találnod? Unod az álláskeresős cikkek hasznavehetetlen tanácsait? Nem boldogulsz az önéletrajzírással, motivációs levéllel?
    Írj nekem, segítek! Ingyen.
    Kapcsolat: jobangel.hu@gmail.com