Hölgy a kávézóból

interimblogger

Ma Stara Fuzinában (Szlovénia, Bohinj) egy hölgy mellé telepedtünk egy kávézóban, akiről kiderült, hogy angol és sabbatical-en van. Kérdeztem, hogyan és mit tervez. Bérelt egy lakóautót egy évre, bepakolta a háztartását, kiadta a lakását, ő pedig járja Európát. Ma épp itt van, de holnapután lesz egy szép hangverseny Velencében, tehát innen odakocsizik. És a család? – kérdezem. “A lányomékat néha meglátogatom otthon (vagy ha egy érdekes program van, egy távoli ponton), veszek egy fapados légitársaságnál egy jegyet, itt hagyom a lakóautót, majd visszarepülök.

Hihetetlenül megváltozott a világ körülöttem, szabad vagyok és a magam ura, otthon pedig már-már azt éreztem, ha nem változtatok az életemen, meghibbanok, bár nagyon érdekes munkát végzek, szeretem a munkám és jól meg is fizetnek. A cég vezetése támogatta elképzelésemet, megadta az egy évre az eltávozást. Már most érzem, hogy mennyire feltöltődtem, ha visszamegyek, mennyi új ötlettel, mennyire más elköteleződéssel fogom folytatni a munkám. Sőt, sok mindent ebből a távolságból már kritikusan látok, nem is értem, hogy ezeket miért nem vettem eddig észre.”

Meg kell mondanom, tisztelettel, vegyes csodálattal néztem a hölgyre, és arra gondoltam, ha egy picivel is fiatalabb lennék – követném a példáját. Adtam is pár ötletet, hogy (megismerve érdeklődését) hová lenne érdemes még ellátogatnia. Kérte a számláját, köszönt, és továbbment. A felszolgálótól tudom, hogy kifizette a mi kávénkat is. Ezúton is köszönöm.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.