Az alma nem esett messze a fájától… vagy mégis?

bankosmami

Az alma nem esett messze a fájától… szokták mondani, amikor egy családon belül, a különböző generációk pl. apja-fia hasonlít egymásra, esetleg ugyanaz a hobbijuk, vagy ami a legjobb, ugyanaz a munkájuk. Fontos ez akkor, mikor -tegyük fel-, apuka egy több milliós cég büszke tulajdonosa és legfőbb célja, hogy majd ha eljön az idő családon belül tudja átadni azt a bizonyos stafétabotot. Számtalan filmben láthattunk erre ellenpéldát, amikor a szülő a gyermekre akarja ráerőszakolni a családi üzletet, pedig ő azzal abszolút nem tud azonosulni, nem érzi az övének és éppen ezért, nem is tudja teljes odaadással folytatni a milliók gyártását. Magyarországon erre nagyon jó és aktuális példa a mezőgazdaság. Az X generációhoz tartozó apuka és anyuka, gyakorlatilag több százmilliós vállalkozást hoz létre, hatalmas gépészeti parkkal, több ezer hektáros földdel, kapcsolatok százaival… igen ám, de kinek adja tovább? A fiának, aki sokkal többre tartja az Xboxot és a számítógépet, aki inkább már home office-ban és szabadúszóként dolgozik be cégeknek, szoftvereket és applikációkat gyárt, könyvet ír vagy éppen már digitális nomád? Ezzel is  beosztva a saját idejét és közben azzal foglalkozik amit szeret is csinálni?

                                        

Szerencsére vannak erre ellenpéldák is a történelemből, amikből nem egy esetben film is készült, ilyen az én egyik kedvenc filmem is, az Adidas vs. Puma. A történet két testvérről szól (Adolf és Rudolf Hassler), akik megalapítják az első sportcipő gyártó üzemet, az első világháború azonban közbeszól, gyakorlatilag ellenséget csinál belőlük, valamint a nők és a testvérféltékenység sincs a segítségükre, ezért aztán egyenes út vezet a szétváláshoz és örök rivalizáláshoz. Így születik meg az Adidas és a Puma világmárka. (pletykák szerint olyannyira kettéhasította a két testvér rivalizálása a jelenleg is mindkét cégnek otthont adó kisvárost, hogy egy Adidas “hívő” nem házasodhat össze egy “Puma szimpatizánssal”, valamint a két tábornak még külön kocsmája is van) Jelen esetben remekül sikerül a családon belül átvett cég tündérmeséje, hiszen az Adidas és a Puma márka megálmodóinak váratlan halála után családon belül viszik tovább a gyümölcsöző vállalkozást, azonban mindkét esetben részvénytársasággá alakulnak a későbbiekben.

De honnan tudhatjuk, hogy a vállalkozásunk jövőjét jó kezekbe helyezzük? Hogyan bizonyosodhatunk meg arról, hogy az általunk kiszemelt örökös, biztosítani tudja ugyanazt a megszokott színvonalat, amit eddig nyújtott a cégünk? Hiszen a generációk közti különbség mindenhol probléma, sőt, sohasem volt ekkora kihívás a vállalatoknak mint most. Az X-Y-Z generációkról már számtalan cikket írtam jómagam is, de röviden összefoglalva, annyit tudnék mondani, hogy a probléma gyökere a neveltetésünkben, szocializálódásunkban keresendő, hiszen össze sem lehet hasonlítani, hogy milyen környezetben nőtt fel egy 1970-es években született X generációs és a 2000-es évek tájékán született Z generációs ember. Hogyan lehet őket egy munkahelyen foglalkoztatni? Tudjátok, nekem vesszőparipám ez a kérdés, és mindig ugyanoda lyukadok ki. Ennek a mindenki számára hatalmas kihívást jelentő körülményre egy jó megoldás létezik. A kiváló vezetőképzés. Egy kiváló vezető, a képzése során megtanulja, (mert nyilván nem mindenki születik így) hogyan legyen empatikus, jó megfigyelő, jó szakember. A Kiváló vezető felismeri, ha beosztottja valamilyen krízisen megy át, vagy legalább veszi a fáradtságot és megkérdezi, hogy mi okozza teljesítménye romlását. Valamint, ami szintén nagyon fontos, a visszacsatolás és a folyamatos visszajelzés a teljesítményéről a munkavállalónak.  Ez az elmélet nagyon szép. De mi a helyzet a gyakorlattal? Valóban, ha azt mondom a középvezetőmnek, hogy legyél nyitottabb, érdeklődőbb, empatikus, elküldöm őt coach képzésre, vagy coachingra, vezetőfejlesztésre… attól ő majd fogja tudni ezeket a kéréseimet teljesíteni? Dehogy. Megpróbálhatja. Az empátia, a beleérző képesség nem tanulható, törekedhetünk rá, de az meddig lesz elég? 15 éves tapasztalat mondatja ezt velem, az alkalmazottak és a felsővezetés valamint a HR kapcsolata a középvezetőn múlik.

                                         

Bővebben hallhatunk ezekről a problémákról és megoldásokról az idén is megrendezendő  ICF HR BRAND(em) Konferencia: Utódok – Tehetségek – Nemzedékek nevet viselő rendezvényen 2018.02.01-én, ahol több vezető is mesél nekünk az utódkiválasztásról-öröklésről, generációk foglalkoztatásáról valamint a tehetségek megtalálásáról és fejlesztéséről.

Én ott leszek!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.