A dilemma-1. rész

bankosmami

Nem tudom, ki hogy van vele, de én azt vettem észre, hogy manapság vállalkozónak lenni, nem csak választás kérdése, hanem már szükséglet. Sok embert kérdeztem meg ezzel kapcsolatban, hogy mi vitte rá őket, hogy saját maguk vették kezükbe a sorsukat. Mindenkinek más a motivációja, az anyukáknak, nyilván a gyermekük jóléte, illetve, hogy egyensúlyban tudják tartani életüket és a munkájukat. Van akinek egész egyszerűen, csak támadt egy baromi jó ötlete, és a mai napig abból él. Van, aki nagyon kreatív és eldöntötte, hogy a hobbijának vagy inkább abból szeretne megélni. Nagyon nehéz út, de ha eléggé kitartóak vagyunk, akár ez még be is jöhet. No és persze vannak, akiket a kényszer visz rá, vagy történik valami olyan esemény, munkanélküliség, megváltozott életkörülmények, akármi…

Ha egy kicsit is nyitott szemmel járunk, olyan, mintha ezt az egész folyamatot egy láthatatlan kéz irányítaná. Olyan, mintha egy agymosáson mennék keresztül, ahányszor csak ellátogatok valamelyik közösségi média felületre. Konkrétan iparág épült arra, hogy minél több ember legyen vállalkozó. Gyakorlatilag az üzenőfalamat ellepték a hogyan építs “én márkát”, hogyan csinálj marketinget, hogyan legyél sikeres vállalkozó, ha nincs irodád, gyere a közösségi irodánkba, és ott jó lesz neked, mert van már irodakutyánk is… és még estig sorolhatnám. Egyik konferencia a másik után, hogyan tudod a social médiát felhasználni a hirdetéseidben, a hírlevelek, a re-marketing beállítások, csinálunk neked üzleti honlapot, szinte ingyen… szóval ez ömlik rám minden honnan.

A kérdés az, hogy mi vezet el minket oda, hogy az álmainkból valóságot csináljunk? Mert hát ismerjük be, mindenki arra vágyik, hogy ne legyen főnöke, a maga ura lehessen, és ő ossza be az idejét, ahogy neki az jó. De ez igaz? Biztos, hogy így van ez? Mert akikkel én beszéltem, azt mondják, hogy náluk nincs vége a munkaidőnek, a kollégák nem maradnak a cégnél, hanem “jönnek velem este haza”, nem tolja be a széket záráskor, hanem folytatja tovább a papírmunkát, a könyvelést, kinek mi az adminisztráció. Értem én, ezeket a dolgokat a legnehezebb kiadni a kezünkből, mondjuk egy könyvelőnek, vagy egy profi adminisztrátornak, hiszen ezzel is költséget lehet csökkenteni. De akkor, ha mindent én csinálok, akkor hol is van az a híres szabadság, amitől jó lesz nekem vállalkozónak lenni? Hol lesz a FLOW ? Nem fogok elúszni a rengeteg teendővel, és akkor még ott a család? Nagyon nehéz kérdés. Még nehezebb az, hogy belemerjek-e vágni? Kockáztatni a tutit, a biztosat? És ha nem sikerül? Vagy esetleg maradjak alkalmazott, kiégve, és gyűlölve minden pillanatát a munkámnak? Sokakban felmerül, hogy részmunkaidőben vállalnak munkát, és akkor majd mellette beindítani a vállalkozást. Hát én ezt is körbejártam, de az én szakmámban, nincs olyan, hogy részmunkaidő. Mint tudjuk a 4 óra az 6, és a 8 óra az 10.

Ez biztos.

Szóval ez az én dilemmám. A következő lépés egy jó könyvelő felkutatása, illetve egy üzleti honlap elkészítése. De ezt akarom én? Azt hiszem igen. Már eleget próbálkoztam megtalálni a munkavállalói élményt, mint alkalmazott. Be kell látnom, nekem ez nem akar sikerülni. Biztos, hogy bennem van a hiba, azt nem állítom, hogy minden a csúnya és gonosz multikon múlik. Valószínűbb, hogy már én nem vagyok odavaló. Ennyi.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.