Így telik egy Anya hétvégéje

bankosmami

Akkor jöjjön az egy Így telik egy Anya munkanapja folytatása…

Szombat reggel 7 óra…

Fekszem az ágyban, és próbálom magam rávenni még egy kis alvásra, mert nagyon nagy szükségem lenne rá…

De nem megy, mert félálomban is a teendőim járnak a fejemben, és nem mellékesen már megint azt álmodtam, hogy dolgozom.

Szóval jöhet a kávé, hiszen tudjátok, anélkül egy lépést sem.

Bármilyen hihetetlen, ez a kedvenc napszakom, mert mindenki itthon van, biztonságban, szépen csendesen alszik az ágyában.

Jó, hazudni nem fogok, a kisfiam köztünk alszik… 🙂

Egyébként mi a falon alszunk két oldalt gyakorlatilag, nem valami pihentető, de ez van.

Iszom csöndben a kávémat, olvasgatok a laptopomon, egy jó meleg takaró alatt..

Ez az “énidőm”.

Na akkor ezen lendüljünk túl, ennyi jutott, kezdődjön a hétvégi pihenés.

Mosógépbe bepakolni, mert ömlik ki a szennyes, fél kézzel hajtogatni az előző adag száraz ruhát.

Mosogatógépbe bepakol, konyhát fertőtlenít, bár ide már egy konkrét takarítóbrigád kéne, de nem baj, az éjjel aludtam 8 órát, menni fog…

9 óra.

Kiteregetni a ruhákat, berakni a következőt, kb. 4 adag lesz…

Apáék még alszanak…

Konyha fertőtlenítése folytatódik, az körülbelül jó 1 órás móka, ami egyébként teljesen felesleges, mert mindjárt ébrednek a gyerekek, és ugyanúgy fog minden kinézni, mint reggel 7-kor.

Nem baj, csináljuk tovább.

Fejben összeállítani a mai menüt, tehát Apát le kell zavarni a “bótba”…

Hallom ébrednek a gyerekek…illetve látom, mert mind a kettő első dolga a konyhába vezet..

Anya éhes vagyok!!

Na ennyit a konyháról…

Megint leállt a mosógép, irány teregetni.

Apa felébred, kezdődik az ő “énideje”.

Az kérem mindenkinek jár, és ez így is van jól.

Lenne, ha Apa “énidejébe” nem tartozna bele a kávézással egybekötött XBOX-ozás, ami ha nem kezdek el üvöltözni mint egy sárkány, akkor egész napos program lenne…

Szóval kezdjük el az ebédet, tegyük fel, hogy Apa idejében lejutott a boltba, és kapott is mindent ami kell.

Fő az ebéd, megy a mosógép, a mosogatógép…annyira megnyugtató hangok ezek…:)

Apa közben porszívózik, az szigorúan az ő feladata, én meg főzés közben takarítom a fürdőszobát.

Kb. délután 2 körül járhatunk, de hát ki számolja…

Én számolom, mert jelez a szervezetem a következő kávé adagom miatt.

Kávészünet….

Jönnek a gyerekek, hogy ők unatkoznak, menjünk valahová…

Hát nem fogok hazudni, ez a menjünk valahová, azt szokta jelenteni így szeptemberben, hogy akkor menjünk és vegyük meg  a gyerekeknek ami még kell, tekintve, hogy 2 havonta kell lecserélni a ruhatárukat és a cipőiket.

Hazaértünk, itthon vagyunk, na akkor pihenés…

Jön a csajszim, hogy Anya, nem értem a leckét, és ma meg kell csinálni, mert holnap más program van.

Na akkor kezdjünk neki a leckének, vers tanulásnak, matek gyakorlásnak, ami általában Apa dolga, tekintve hogy nem kis kihívással küzdök a számolás terén, még jó hogy a számokhoz semmi köze a munkámnak… :)))

Upsz, porszívózás után elfelejtettem felmosni, akkor hajrá…

Anya éhes vagyok!!

Jó akkor kéne valami vacsora…

Mert hát nagy szerencse kell hozzá, hogy mindenkinek jó legyen az, ami ebédre is volt.

Na akkor kicsit lepihenünk, olvasok egy picit, esetleg Trónok harcát vagy TWD-t  (The Walking Dead) nézek, ha egyik sem, akkor meg kutakodok a neten, mi újság a munka világában…

Nem tagadom, választhattam volna valami vidámabb hobbit, de most már mindegy.

Anya, mikor fürdünk???

Jó akkor csináljunk fürdővizet, gyerekeket beparancsolni a kádba, ami a kisfiam esetében, úgy fél órás könyörgést jelent.

Este 9 óra…

Mindenki alszik, csendben az ágyában, a légy zümmögését sem hallani…

Aha, persze, ezt csak álmodtam…

Este 10 körül, már nem tudok tovább ébren maradni, egyszerűen beájulok az ágyba…

Éppen közelitek a REM fázishoz, amikor felriadok, és eszembe jut, hogy az utolsó adag ruha a mosógépben maradt.

Ahh, ott egye meg a fene…

Hiszen ott a vasárnap, majd holnap kipihenem magam…

Ja, nem hiszen program van…

Most már alszom… és nagyon jó lenne, nem  megint arról álmodni, hogy éppen dolgozom.

 

 

 

 

 

letoltes_17.jpg

 

2 comments

    • Kedves Péter!

      Köszönöm,nagyon kedves vagy,végre egy IGAZI FÉRFI aki le meri írni,hogy mit is gondol…
      Csak így tovább!
      🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.