X-Y-Z GENERÁCIÓK…MÉG VALAKI?

bankosmami

 

Hát hogy is mondjam, kezdek kicsit megtelni ezekkel a kifejezésekkel…

Lehet itt korcsoportra osztani a népet, de a probléma ugyanaz…

A munka!

Szóval, most épp szabin vagyok, ráérek álmodozni….

Azt álmodtam meg,  hogy mi lenne akkor, ha mindenki tenne azért, hogy azt csinálja amit szeret, és nem lenne mindenki depressziós, nem mi lennénk az antidepresszánsok legfőbb felhasználói…

Mindenki szidja a közösségi portálokat, de azt kell hogy mondjam, hogy én iszonyatosan büszke vagyok…

Én nap mint nap azt látom az üzenőfalamon, hogy mi magyarok, mindig is a találékonyságunkról voltunk híresek, és ezt minden nap be is bizonyítjuk.

Azt látom, hogy bár a társadalom próbálja lenyomni a torkunkon a kötelező 8 órás (minimum) munkaviszonyt, de mi lázadunk!!!

Így van, mi vagyunk a lázadók!!!

Ugyanis gomba mód szaporodik a kreatív foglalkozások száma…

És nem kell más hozzá más csak egy ötlet…És beválhat!

Minden nap látom, a jobbnál jobb ötleteket, legyen az ékszerkészítés -amihez elég egy frappáns név (anya-lánya karkötő)

Vagy horgolás, babakészítés, zokni bábok, kis polipok az újszülötteknek, tanárok mernek blogot készíteni és kiállni az oktatási rendszerük mellett, nagyon jó témákat feszegetnek különböző bloggerek… és még napestig sorolhatnám.

Szerintem ebben van a jövő.

Most jött velem szembe egy cikk, egy Y generációs lány szenvedéseiről, mert diplomával, 2 nyelvvizsgával nem talál munkát, és még mindig mamahotelben lakik.

Hát ahogy a nagy többség.

Ennek egyébként baromi egyszerű oka van!

AZ OKTATÁS!!!!

Mert babám az teljesen rendben van, hogy te kinézel magadnak egy szakot, vagy egy szakmát, amit tanulni szeretnél, csak hát ugye, azt senki nem kérdezi meg tőled amikor gyakorlatilag tini fejjel irányt választasz, hogy fog-e ez kelleni bárkinek…

Vagy megint majd külföldre kell vinned a tudásodat árulni.

Annyira de annyira szép és hangzatos nevű szakmák vannak, nekem például nagyon tetszik a fénymásoló asszisztens… :))

Nem régen beszéltem egy friss diplomás kollégával, azt mondta, hogy az egyetemen egy db órát töltöttek el azzal, hogy beszéltek a megtakarítás és a nyugdíj biztosítás fontosságáról…

Ez igen barátom…hát akkor ti már mindent tudtok…

Jó értem én, akkoriban én sem tudtam semmit, csak azt , hogy bankban szeretnék dolgozni.

Nekem szerencsém volt, mert 20 évesen már ott is dolgoztam és nagyon hamar megtanultam, mi a pénz, a megtakarítás, a biztosítás, befektetés.

De a mai kölkök úgy jönnek ki az egyetemekről, hogy fogalmuk nincsen a munka világáról.

Elképzelik maguk a előtt a Google irodákat, és ami nem az, akkor léc…külföldre leginkább.

És akkor jönnek a keresztkérdések, hogy a régi munkavállaló miért utálja ki az új munkavállalót.

Miért nem tudnak megférni egy irodában a különböző generációk tagjai…

Mert nincsenek leoktatva!!!!

Az új ember nem tud semmit…

A régi embert meg már nem érdekli, mert te vagy a 20. Y generációs akit betanít és te 3 hónap múlva lelépsz, mert nincs csocsó az irodában.

Arról nem beszélve, hogy a régi ember míg téged betanít, az ő munkáját senki nem csinálja meg, és + mentor pénz sem jár utánad, ami kicsit is motiválná abban hogy jó legyél a munkádban.

Emberek!

Itt minden összefügg mindennel.

Most úgy érzem magam, mintha egy hatalmas nagy tömeg közepén állnék, kiabálok, kiabálok, de senki nem hall meg!!!

Mert amúgy ez is történik… 🙂

Megmondjam, hogy miért???

Mert nincs szakirányú HR diplomám, nem beszélek 2 nyelven és nincs releváns 8 év tapasztalatom…

Nekem csak 15 éves munkatapasztalatom van, meg igen-igen fogékony vagyok a problémák meglátására.

Csak hát  a neves HR társadalom köreibe így nem lehet bekerülni.

Bár nagy hangon biztatják a karrierváltókat, azért tegye mindenki a kezét a szívére, ha egy pozícióra jelentkezik egy HR szaki vagy egy karrierváltó…Na kit fognak felvenni???

Nem engem…

Sőt…

Még visszajelzést sem kapok…

Ez a másik kedvencem…

Na akkor pár sorban levezettem, az alapvető gondokat a munka világában, és sok sikert kívánok mindenkinek a megoldásához!!

Eddig is baromi jól ment!!!

🙂

 

21034199_1576706759070525_6348590360177483552_n.jpg

 

 

4 comments

  1. Üdvözletem, én is külföldre tipliző “millenials” vagyok, engedtessék meg, hogy hozzáadjam a véleményemet.
    Én nem azt látom, hogy a csocsóasztal lenne a probléma, hanem a következők:
    – 2008-ban végeztem vidéki közgázon, és olyan emberek tanítottak, akik életükben vállalatot nem láttak, pénzt, vagy bármiféle hasonló dolgot. A szocializmusban végezhettek valamikor vagy egy kicsivel utána és némi olvasással updatelték magukat, de lövésük nem volt arról, amit beszéltek.
    – a tudásunk 101% elméleti volt, a gyakorlatban használhatatlan.
    – Mo-on semmilyen ipar, illetve normális foglalkoztató nincs az SSC-ken kívül, ahol agymosott munkát végeztetnek az emberekkel, amibe 2 évente mindenki belefárad, emiatt 2 évente céget/és vagy munkahelyet kell változtatni.
    – ebből a dicsőséges karriermintából kilépni nagyon nehéz, sehová nem visz, semmit nem tanul belőle az ember és egy multinacionális cég térképén mindig is csak másodrangú munkavállaló lesz, mert csak betanított munkás. (ehhez a munkához egyékbént max felsőfokú középfokú végzettség kellene, és ezért szenved tőle egy diplomás)
    – a fizetés nem rossz, de semmire nem elég, mert az albérletárak az egekben, az ingatlanpiac szárnyal, esélyed nincs ebből a zséből saját lakást venni, vagy mondjuk valami egzotikus helyre menni nyaralni, autót venni, vagy valami kis luxust megengedni magadnak. (összehasonlításképpen a külföldi kolléga, aki alig tud egy e-mailt a spellcheck nélkül megírni kb 4-5x ugyanannyit keres, és ő mindezt megteheti)
    Nem igazán értem, hogy a kedves író szerint mi a perspektíva: a munka nem motiváló, és fizetni sem fizetnek érte annyit, hogy jó életszínvonalon lehessen élni.
    Üdvözlettel:
    Külföldön csocsóasztalt kereső Milleniális

  2. még egy rövidke megjegyzés az előzőhöz: nem csak a pénzről van szó, hanem összességében arról, hogy egy fiatal agilis embernek kb semennyi fejlődési lehetőség nincsen. (lsd Szabó Lőrinc: Szegénynek lenni és fiatalnak), nincs hozzáférés informáicóhoz, pénzhez, lehetőségekhez, még márkás kozmetikumokhoz, ruhákhoz sem, még az online vásárlás is luxus, mert mindenre szállítási költésget kell fizetni. Ahhoz, hogy más életet megtapasztaljon valaki, ahhoz el kell mennie. Ezt otthon soha nem fogja megtapasztalni.

    • Kedves Asdf27!
      Minden szavával egyetértek…sajnos.
      Bár mondhatnám, hogy rosszul tette,hogy kiköltözött.
      Nem is teszem.
      Köszönöm,hogy megosztotta velem (velünk) a gondolatait,nagyon jó volt olvasni, végre a másik oldaltól is egy véleményt.
      Az igazság azonban az, hogy nem teheti meg mindenki, hogy akkor kiköltözzön külföldre, vannak olyanok is, akik a széllel szemben ugyan, de próbálnak valamit tenni, azért hogy legalább a gyerekeinknek más legyen.
      Nyilván nem én leszek az a valaki, aki majd megváltja a világot, de legalább leírom, hát ha eljut valaki fontoshoz az üzenet.
      Ennyit tehetek, egyelőre…
      🙂

  3. Egy vidéki 50-es
    mikor kikerültem az iskolapadból, én sem értettem semmihez, de akartam dolgozni. Szorgalommal, kitartással 3 hónap alatt felzárkóztam. Ez most is így van. Azt kellene belátni, h. sokkal fontosabb a hozzáállás, mint a papír. A mai huszonévesek között is vannak, akik tényleg tudnak és akarnak is dolgozni. És itt jön be az elismerés és a megbecsülés, ami történetesen az én munkahelyemen is hiányzik, pedig középvezetőként nem győzöm hangsúlyozni, h. amit 10-15 év alatt összeraktam csapatot (12 fő), ha ezt nem becsülik meg, ez soha többet nem fog így összeállni. A válasz: sorban állnak a munkavállalók. De milyenek? Akiben volt egy kis spiritusz, már mind kint van külföldön. Lassan csak a futottak még kategória marad kis hazánkban, SAJNOS. Hogy ezt Isteni magasságokban miért nem veszik észre?!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.